Nemrégiben kaptam egy igen jó könyvet, Stephen Hawking és Leonard Mlodinow A nagy terv c. művét. Nem nagyon térnék ki a részleteire, nem is nagyon emlékszem, mert ez az állítólag közérthető szöveg valójában hemzseg a fizikai szakkifejezésektől, és amúgyis a kvantumfizika igencsak bonyolult.
Ellenben kiemelnék az könyv elejéből néhány ötletet, amik engem is új információként értek. Kb az első negyven oldalon a szerzők nagyvonalakban áttekintik a tudomány fejlődését és történetét. Ebből aztán kitűnik, hogy tudomány és vallás hogyan is kapcsolódik egymáshoz. Először is a görögök óta hagyományos gondolkodás mód volt, hogy a tudománynak nem a természeti jelenségeket kell leírnia, hanem a mögöttük rejlő okokat. Ennek megfelelően nem azt a kérdést kutatták, hogy hogyan is működik valami, hanem a mögöttes mozgatóerőket magyaráztak bele a jelenségekbe. Ezen felül a görögök (nem mind) feleslegesnek tartották tudományos állításaikat kísérletekkel, megfigyelésekkel, vagy számításokkal alátámasztani. Ez igaz volt a kor olyan "tudósaira" is mint például Arisztotelész, akitől mai ésszel jobbat vártunk volna. Ebből sejthetjük persze, hogy akkoriban a tudomány is afféle fiktív, mese gyártás volt, amelyre aztán komplett eszme-rendszerek, filozófiák épültek fel. Ez a máig ismerősnek tetsző közös gyökér az amiből vallás, és tudomány együtt fejlődtek (utóbbi kicsit látványosabban mint az első). Egészen Galileo Galileig kellett várnia arra a világnak, hogy valaki felismerje: a tudomány törvényeit a megfigyelések alapján kell meghatározni. Ez ugye már a késő XVI. század, tehát majd két évezred telt el a civilázició kezdetei óta, hogy az emberek csak fantáziáltak gondolkodás helyett. Ennek az ősrégi kultúrális gyökérnek a maradványa mindaz amit ma vallásnak nevezünk, vagyis az a nézet, hogy
1. nem az a fontos, hogy megértsük mi történik, hanem hogy az okokat értsük
2. ezen okok megfogalmazásakor nem fontos megfigyelésekre, vagy logikára alapoznunk
3. ha a megfigyelések mégsem egyeznek a feltételezésünkkel akkor finomítunk a teóriánkon, de semmiképp sem vetjük el
4. amit elsődlegesen érzékelünk az semmiképp sem lehet lényeges, hanem mindenképp valamilyen mögöttes tartalom megnyilvánulása és csak az lehet fontos ami mögötte van
Összességében azt kell mondjam, hogy a vallás tulajdonképpen egy több ezer éves emberi gondolkodásmód megnyilvánulása, amelyen túllépni néhány évszázad alatt nem sikerült, és véleményem szerint még további néhány évezred kell ahhoz, hogy végül feledésbe merüljön. De biztos vagyok abban, hogy ez be fog következni, mivel a vallás legalapvetőbb állítása eleve ellentéte annak amit a természetben megfigyelhetünk. Egészen pontosan: minden vallás (99%) abból indul ki, hogy a világban létezik jó és létezik gonosz. Ez így kerekperec marhaság, és idővel a civilizált ember is el jut arra a szintre, hogy felismerje ezt. (Persze lehet, hogy nem. Ez esetben az ember iszonyúan megreked saját szűkös gondolkodásában, és abban az ősi babonában amit a pusztában bogyókat gyűjtögető félig állat-félig ember ősök hagytak ránk.)
