Nekem ezzel az isten = jézus, meg hogy isten az az apa (isten?), fiú (Jézus), meg a szentlélek három az egyben dologgal mindig is problémáim akadtak, valahogy tök nehéz ezt felfogni, nem látom valahogy értelmét, meg tök későn jöttem rá, hogy ez így van, egyik 10.-es irodalomórán szerintem. Ma is pont olvastam egy olvasnivalót, és nem vágtam, hogy akkor most kire utalnak és miért így, és akkor leesett, hogy ja, Jézust és istent egynek tekintik.

Szerintem a szentháromság tana az egyik legérthetetlenebb része az egész vallásnak. Egy az isten mégis három, három de mégis egy. Az hogy a nemhívők zagyvaságnak tartják még ok. De szerintem a hívek jó része is csak nehezen érti meg. Mindegy, egyébként olvastam valahol, hogy ugye az egyiptomi isteneknél volt divat az, hogy egyes isteneknek más más személyiségei kerültek felszínre különböző körülmények között, illetve, hogy egyes kérdésekben a különböző illetékességű istenek kombinálódtak így jelezve, hogy a kérdésben máshogyan esik a hangsúly, mint egyébként. És így lettek duális, meg többszörös istenek és állítólag ez csinált kedvet a keresztényeknek a szentháromságra:)

Helló! Remélem, nem bánod, hogy ismeretlenül beugatok :} Azért pofátlankodok kommentelni ide, mert engem speciel nagyon érdekel a buddhizmus, és a legtöbb buddhista irányzatban éppen ezt találom rokonszenvesnek: Buddhát nem egy megtestesült istenségként szokás tekinteni, hanem egy nagyon okos és nagyon jó emberként, aki egyrészt csomó mindenre rájött, amit mások nem feltétlenül láttak meg, és ezt a sok mindent teljesen önzetlenül kész volt megosztani a többiekkel; másrészt egy követendő mintaként, akihez lehet hasonlóvá válni, és akit érdemes is példaképnek tekinteni, anélkül, hogy istenként imádnánk. A Buddha-természet mindenkiben megvan, csak van, akiben nagyon mélyre rejtőzött el :}}}} Tetszik, amit írsz a Jézus vs. Buddha párhuzamról. Mindketten nagy lázadók meg tabudöntögetők lehettek a maguk idejében - ez önmagában véve jófej dolog, de a vakon istenítés mégiscsak valami más. Ja, meg az is szimpatikus a buddhizmusban, hogy maga Buddha is azt tanácsolta: "ne higgyetek el semmit csak azért, mert én mondtam, vagy azért, mert a tanítótok mondta, vagy a szüleitek, vagy akárki más... Gondoljátok inkább át, hogy helyes-e, és ha helyesnek bizonyul, akkor éljetek aszerint." Szerintem tök buli, ha nem kell hinni semmiben, meg birkaként engedelmeskedni sem. A Szentháromság-dolognak megvan a maga szimbolikus jelentősége, úgy olvastam, de az én véleményem szerint is nagyon érthetetlen, meg "köznapi ember" számára teljesen elvont a jelentősége. Jézus mondott jó dolgokat, meg biztosan nagyon kedves ember lehetett. De szerintem ő maga sem díjazná a személyi kultuszt. (Nem emlékszem már, melyik ateista gondolkodó írt egy ilyet: "Ha Jézus ma élne, valószínűleg nem keresztény lenne.") Az egyiptomi istenségek, hehe... őrületes, meg az egésznek van egy olyan szimbólumvilága, amelyet szerintem még maguk a régi egyiptomiak sem egészen értettek :}}}} Úgy olvastam, hogy helyenként változott, hogy isteni "nyolcságokat", vagy "kilencségeket" imádtak, vagy beérték az egyszerű "háromságokkal". Valami ehhez hasonló élhet tovább a kereszténységben is. Szerintem muszáj volt kitalálniuk valamit, hogy a kereszténységet vonzóvá tegyék a "pogány" európaiak számára, akiknek természetes volt a többistenhit.

Szia! Köszönöm a hozzászólásod, örülök, hogy találtál valami érdekeset a sok hülyeség között, amit írtam. A buddhizmusban tényleg az a király hogy nem dogmatikus, és nem a tanok feltétel nélküli elfogadására épül. (Van persze olyan ága ami teljesen egyház jellegűen működik, nem is bírom). Az én kedvencem a zen buddhizmus, mert arra az egyszerű felismerésre épít, hogy a szavak milyen feleslegesek. Amúgy a buddhizmussal kapcsolatban nagyon tudom ajánlani Hermann Hesse Sziddhártáját. Elgondolkodtató, és nagyon jól teszi fel a kérdéseket, hogy a buddhizmus céljai valóban követendőek-e. Tipikusan olyan fajta üzenetet közvetít, hogy nem kell elhinni a buddhizmust sem, csak azért mert valaki mondja, és mert jól hangzik. A kereszténység és főleg az újszövetség is sokban épít a keleti felismerésekre. Olyannyira hogy néhányan úgy gondolják, hogy amikor Jézus 12 és huszonakárhány éves kora között el volt tűnve (a biblia ekkor semmilyen tettét nem említi) akkor valójában a távolkeleten vándorolt és elmerült az orientális tanokban. Ezt nem támasztja alá semmi, de azért izgalmas ötlet. A szentháromság tana egy akkora műbalhé hogy félelmetes. Mindenhonnan azt nyomják, hogyha nem hiszed el hogy Jézus isten volt, akkor aztán jaj neked. Úgy tesznek mintha Jézus istenségét nem 325-ben a nikaiai zsinaton döntötték volna el. A másik meg hogy ugye az istenkáromlás is elvileg még megbocsátható, de ha valaki a szentlelket szólja le, na annak aztán vége van mint a botnak (megbocsáthatatlan bűn a biblia szerint). Amúgy annyi értelme van ennek az egésznek, hogy a keresztények végig azon küszködtek hogy megkülönböztessék magukat a zsidóktól. Ezért támasztottak ilyen lehetetlen és hülye feltételeket azzal kapcsolatban hogy mit is kell hinnie egy kereszténynek. A szentháromság mellett tuti hogy egy zsidónak sem jut eszébe kereszténynek is lenni mégha Jahve vállalható is volna. +ezt most találtam: http://mult-kor.hu/20131014_a_romai_elit_talalta_ki_jezus_tortenetet