Hogy, hogy nem, tegnap akaratom ellenére meg kellett néznem egy jelentős részt valami "cionista békekongresszus" nevű cirkuszból. Hát ekkora szarságot csak a templomban lehet látni (hitgyülis volt amúgy a műsor). A lényege annyi volt, hogy meghívtak szerte a világból embereket, akik mind arról beszéltek, hogy Jeruzsálem osztatlanul egy az egyben Izraelhez kell tartozzon és aki ezt nem támogatja az pöcs. Hát ha ezt ők békekonferenciának hívják... nem csodálom, hogy minden izraeli-palesztin béketárgyalás kudarcba fulladt. Ezerszer elmondani hogy Jeruzsálem a mienk és senki másé (tudván, hogy a másik is kb ezt az állaspontot vallja) kb annyit jelent, hogy "nem lesz béke amíg egyikünk végképp ki nem fingik és fel nem adja minden követelését". És akkor ebben hol is van a békés rész? Nyírjuk ki egymást, mert alkut egyikünk sem köt? Itt már csak a komikus George Carlin szavait tudom idézni: "Valahányszor azt látom, hogy egy tucat vallásos marha halomra öli egymást, boldog ember vagyok." "Csupán mert rossz választ adott az isten-kérdésre:
-Hiszel istenben?
-Nem. - Durr. Fejbe.
-Hiszel istenben?
-Igen.
-Az én istenemben?
-Nem. - Durr. Fejbe.
-Az én istenemnek nagyobb farka van, mint a tiednek!"