Hogy a szavak által kavart vihar elüljön nekem is várnom kell, mert bár igyekszem egyben tartani magam, az igazság az, hogy egy szóra is összetörök. A vádnak, ami illet, két éle van: egyfelől nem tudom éreztetni vele, hogy értékes és szerethető. Cserébe emlékeztet, hogy nem vagyok értékes és szerethető. S mert egymást bénítjuk, egy spirálban zuhanunk, s valahogy úgy fest, hogy ha egyikünk repülne is, először kettőnk súlyát kell elbírnia. Talán nem véletlen, hogy mindenki önmagát kell mentse: miért várjuk, hogy aki magát se tudja menteni rögtön két kettőt mentsen? Le kell ülnöm és át kell gondolnom mindezt, mert az nem lehet, hogy ennyire bántsuk egymást, ha már szeretni nem tudunk.
2013.01.09. 23:07 varkány
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://diaryofanatheist.blog.hu/api/trackback/id/tr46035417
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
