Nagyon érdekesek ezek a mesék halálon túli életről meg mennyországról meg paradicsomról. A legérdekesebb az, hogy az embereknek fel sem tűnik, hogy azon túl amit hallani szeretnének, semmit nem ad nekik. Nincsenek titkok, nincsen misztikum, nem kell megalkudni, lemondani stb. Tulajdonképpen amit a biblia ígér nem más, mint az élet nehézségeinek felfüggesztése: még csak a vágyainkról sem kell lemondani, mert mind kielégítést kap: az megint érdekes, hogy örök kielégültség mellett beszélhetünk-e vágyakról egyáltalán. Nem kell félnünk, betegségtől, haláltól, szeretteink elveszítésétől, a bizonytalanságtól, létkérdésektől stb. Mindezektől megszabadulunk csupán annyi által, hogy befizetjük a perselypénzt és mondunk egy miatyánkot. Ez amolyan motivációs mese: pont azt kapja az ember, amire szüksége van, se többet, se kevesebbet. Ez az iszlámban még röhejesebben nyilvánvaló: az ember lemond a nőzésről, a piáról, a zabálásról, csak azért hogy a mennyország kapujában negyven szűz (ami egyébként félrefordítás állítólag) várja és tajtrészegen kefélhessen és zabálhasson most és mindörökké.

Ez meg már tök olyan, mint amikor a Family Guyban Lois médiumhoz jár:

-" Megmenti az életemet. Tőle kapom meg a magabiztosságot az élethez, mert tudhatom, hogy a döntéseim helyesek.
- Wow... és mindezt ingyen csinálja?
- Nem, fizetnem kell neki.
- Fizetned? Hát ez eléggé különös. Miért fizetnél azért, hogy pontosan azt hallhasd, amit hallani szeretnél?"

Na kb ugyanez a szitu a mennyország sztorival is. Nem kell tenned semmit, nem kell tudnod semmit, csak a tízparancsolatot és azt, hogy hogyan keress pénzt, amit vasárnap bedobhatsz a perselybe. Cserébe pedig biztos lehetsz, hogy jó lesz neked, mert a gyermekeké a mennyek országa: vagyis azoké, akik olyan ártatlanok, befolyásolhatók, naivak, mint a gyerekek. Na erről meg Angela Carter jut eszembe:

"Gareth és Tristram, a pap és a televíziósjáték-vezető. Valójában nincs is igazán nagy különbség, azt hiszem. Mindketten a showbusinessben vannak. Mindketten, bár a maguk módján, folytatják a Hazard család nagy tradícióját - vagyis az embereket hitetlenségének  feloldását. Mindketten nagy nyereményt ígérnek neked, amennyiben hajlandó vagy részt venni a játékban". /Wise Children/

A buddhizmus (persze nem minden egyes irányzata vagy ága) legalább nem csak fantáziátlan módon beígéri nekünk a főnyereményt. Helyette lemondásra buzdít (mármint ott a nirvánában, a tökéletes boldogság helyén), és nem csak a vágyakról, vagy az élet örömeiről, hanem a legalapvetőbb dologról is: önmagunk identitásáról. Azt mondja fel kell ismerned, hogy az "én", amiben oly erősen hiszünk valójában illúzió és ennek felismerése nélkül a nirvána zárva marad előttünk. Ez azért sokkal misztikusabbnak hangzik, mint a keresztény "Gyere hozd magaddal az énedet, a hülyeségeidet, a vágyaidat, a félelmeidet; nem kell lemondanod semmiről úgy is minden fasza lesz." Na erre mondom én, hogy egy fantáziátlan szar. Legalább vették volna a fáradtságot, hogy kitaláljanak valami lemondást is, ami mondjuk önmagunk ismerete által mehet végbe. Pl ismerd fel, hogy a félelmeid és a vágyaid határozzák meg azt, hogy ki vagy és a róluk való lemondással önmagadről, az egyéniségről is le kell mondanod. De ehhez ugyebár mélyebb elgondolkodás és önismeret kellene, azzal pedig kezdetektől fogva hadi lábon áll az egyház. Persze próbálták ezt a fos mesét misztifikálni olyan rém gyenge kijelentésekkel, mint például, hogy el sem tudod képzelni milyen a mennyország, meg azt sem, hogy maga isten milyen. Nem tudom elképzelni? Hát fasza, hogy az a halom hülye, aki megírta a bibliát az meg persze el tudta képzelni. Vagy ha ragaszkodunk, ahhoz, hogy isten önmagáról tett kinyilatkoztatásokat a bibliában, a kinyilatkoztatásai sehogy sem jobbak, többek, vagy árulkodnak tisztább látásról, mint egy halom hülye képzelgései.

Összefoglalva tehát a mennyország, meg a biblia is, egy nagyon gyenge dajka mese, amit mindvégig az alakított, hogy a hívő mit akart hallani. Másképpen megfogalmazva: az, hogy milyen igények voltak a hitpiacon. Mert amire nincs igény azt nem veszi meg senki: és évezredeken keresztül önismeretre, tisztán látásra nem volt igény az európai kultúrában. Az egyház tulajdonképpen történelmünk egyik legsikeresebb üzleti vállalkozása, amely azon a felismerésen alapszik, hogy az emberek annyira kétségbe esettek, hogy bármekkora marhaságot bevesznek és megvesznek. És ez a hülyeség egyenrangú a mormonok és a szcientológusok meséivel, mert pl. John Smithről és L. Ron Hubbardről mind tudjuk, hogy elképesztően gyenge írok voltak: a biblia írói is épp ilyen gyenge szerzők voltak, csak erről valahogy nem illik beszélni.