Azt már párszor kifejtettem, hogy nem hiszek a jó és rossz különbségtételben, amely az emberiség teljes kultúráját végigrezonálja. Mindezt annyira vakon tudjuk követni, mintha a gyerekkorunkban belénk sujkolt meséket cipelnénk magunkkal egy életen át.
A különböző karakterek és történetek kidolgozása közben figyeltem meg, hogy a jó és rossz vonások tulajdonképpen ugyanazon tulajdonságok csak más-más szemszögből.
Például az hogy valaki a véleménye és tervei mellett a végsőkig kitart attól függően, hogy a szemlélő egyetért vele, két dolog is lehet:
- csökönyösség, makacsság, konokság stb. (nyilván ez esetben nem értünk egyet ezzel a tulajdonságával)
- kitartás, határozottság, eltökéltség stb
Magyarán irtózatos marhaság jó és rossz tulajdonságokról beszélni, mivel ilyenek nincsenek, csupán az egyetértek, nem értek egyet különbségtétel.
Ugyanez cselekményekre is kiterjeszthető. Nincs is ennek ékesebb példája mint az ószövetségi isten, aki a legszörnyűbb cselekményeket hajtja végre, mégis minden hívő nagyban helyesel és egyetért vele. A népirtástól kezdve a csecsemő gyilkosságig, nincs olyan ocsmány és durva cselekedet amelyet ne próbálnának felmenteni olyan indokokkal, hogy szükséges rossz, vagy hogy az adott esetben elfogadható, mert hogy mondjuk hitetlenek ellen irányul stb. Csakhogy ugyanezen az alapon a holokauszt is simán menthető, mert ugyebár a nácik sem azért csinálták azt amit, mert ők gonosznak gondolták magukat és ennek megfelelően akartak cselekedni. Az ő szemszögükből mindaz amit tettek nemcsakhogy elfogadható volt, de bizonyos esetekben inkább pozitív, az emberiség sorsát előre hajtó cselekedet.
Mindennek a középpontjában ugyanazon dolog áll: a gyilkosság, ami önmagában szemlélve, ha az ember le tud mondani a vélemény luxusáról, teljességgel semleges, amorális tett. Erre nincs jobb példa mint a természet, ahol a gyilkolás a körforgás és élet része.
