A dekonstruktivizmust kissé átgondolva, tisztáznom kellett, hogy tulajdonképpen mit és miért hiszek. A világ létének alapját egy feloldhatatlan önellentmondás, paradoxon alkotja. Az én gondolkodásomban ez valahogyan az alábbi oximoronban foglalható össze: a világ végső igazsága az, hogy nincsen végső igazság.
A metafizikus hagyomány a kezdetek óta felismeri (de elismerni nem szeretné) ezt az ellentmondást. Ez az ellentmondás pontosan az az őskáosz, amiből például a görög mitológia a világ keletkezését levezeti. Tehát az emberek metaforikus, illetve szimbolikus szinten igenis tisztában vannak ezzel a gonddal, a kultúra kezdeteitől fogva. Azonban mert társadalom nem alapulhat a káoszon és anarchián, ezért a kultúrának nem maradt más lehetősége, mint a paradoxon tagadása, leplezése, elfeledése. Ez adta a metafizikus hagyományok, és hitvilágok alapját. Vagyis isten az a kendő amellyel bekötjük a szemünket, hogy ne kelljen szembe néznünk a káosszal és a lét paradox természetével. Az igazság azonban át meg átszüremlik a kendő anyagán, s lehetetlen teljesen figyelmen kívül hagyni: az emberben ott a sejtés, hogy valami nem stimmel. Ha Isten teremtette a világot, ki teremtette Istent? És őt? Az isten elmélet végtelen regresszióba omlik, és önmagát dönti romba. A kijelentés, miszerint isten örök idők óta létezik, csupán megpróbálja elfedni ezt.
Összességében véve, a metafizikus gondolkodás megalapozta társadalmunkat, a fejlődés felhajtó ereje volt, és bizonyos fokig máig is az maradt, azonban egyértelmű, hogy súlyosan korlátozott a látásmódja. Az abortusz problémájára például a vallás nem fog választ adni, mert nem is célja. A vallás tiltani próbálja csupán, s közben nem jön rá, hogy a tiltás nem megoldás, csupán a probléma elodázása. Amolyan "Felejtsük el, mert nincs kedvünk gondolni rá. Ne csinálja senki!"
A tiltás miért is csak tologatása a gondnak? Nézzük a legkomolyabb tiltást, ami csak szóba jöhet: a gyilkolás tilalma. Azt kéne mondanunk, hogy isten legszentebb törvénye kéne legyen, a béke záloga. Ám a gyilkos ösztönt, a gyilkolásból származó direkt haszon szerzés nem függeszti fel. És ez megnyilatkozik abban, hogy a tiltás megalkotói (legyen szó akár isteni, akár világi jogászokról) saját maguk tekintenek el a tiltástól bizonyos helyzetekben (például háborúban). Ehhez hasonlóan az abortusz tilalma nem oldja meg a felelőtlenség, az alacsony társadalmi helyzet, vagy éppen a szexuális erőszak problémáit, csupán elodázza a megoldást. Ilyenkor volna szükséges elrugaszkodni a metafizikus gondolkodástól és annak korlátaitól, s igazi megoldást találni a modern kor problémáira és kérdéseire.
A metafizikus hagyomány a kezdetek óta felismeri (de elismerni nem szeretné) ezt az ellentmondást. Ez az ellentmondás pontosan az az őskáosz, amiből például a görög mitológia a világ keletkezését levezeti. Tehát az emberek metaforikus, illetve szimbolikus szinten igenis tisztában vannak ezzel a gonddal, a kultúra kezdeteitől fogva. Azonban mert társadalom nem alapulhat a káoszon és anarchián, ezért a kultúrának nem maradt más lehetősége, mint a paradoxon tagadása, leplezése, elfeledése. Ez adta a metafizikus hagyományok, és hitvilágok alapját. Vagyis isten az a kendő amellyel bekötjük a szemünket, hogy ne kelljen szembe néznünk a káosszal és a lét paradox természetével. Az igazság azonban át meg átszüremlik a kendő anyagán, s lehetetlen teljesen figyelmen kívül hagyni: az emberben ott a sejtés, hogy valami nem stimmel. Ha Isten teremtette a világot, ki teremtette Istent? És őt? Az isten elmélet végtelen regresszióba omlik, és önmagát dönti romba. A kijelentés, miszerint isten örök idők óta létezik, csupán megpróbálja elfedni ezt.
Összességében véve, a metafizikus gondolkodás megalapozta társadalmunkat, a fejlődés felhajtó ereje volt, és bizonyos fokig máig is az maradt, azonban egyértelmű, hogy súlyosan korlátozott a látásmódja. Az abortusz problémájára például a vallás nem fog választ adni, mert nem is célja. A vallás tiltani próbálja csupán, s közben nem jön rá, hogy a tiltás nem megoldás, csupán a probléma elodázása. Amolyan "Felejtsük el, mert nincs kedvünk gondolni rá. Ne csinálja senki!"
A tiltás miért is csak tologatása a gondnak? Nézzük a legkomolyabb tiltást, ami csak szóba jöhet: a gyilkolás tilalma. Azt kéne mondanunk, hogy isten legszentebb törvénye kéne legyen, a béke záloga. Ám a gyilkos ösztönt, a gyilkolásból származó direkt haszon szerzés nem függeszti fel. És ez megnyilatkozik abban, hogy a tiltás megalkotói (legyen szó akár isteni, akár világi jogászokról) saját maguk tekintenek el a tiltástól bizonyos helyzetekben (például háborúban). Ehhez hasonlóan az abortusz tilalma nem oldja meg a felelőtlenség, az alacsony társadalmi helyzet, vagy éppen a szexuális erőszak problémáit, csupán elodázza a megoldást. Ilyenkor volna szükséges elrugaszkodni a metafizikus gondolkodástól és annak korlátaitól, s igazi megoldást találni a modern kor problémáira és kérdéseire.
