Aki a saját ostobasága miatt hisz hülye módon (pl. agresszíven, térítősen, kompenzálósan stb.) az mindegy milyen vallásba pottyan bele, buddhizmus, iszlám, kereszténység, mormon, szcientológia stb. mindegyikben ostoba fog maradni, amíg meg nem ismeri önmagát. Még valami: az ostoba ember hitetlenként is ostoba fog maradni. Pózként ölti magára az ateizmust vagy agnoszticizmust és közben ugyanúgy agresszív, frusztrált, elveszett lesz, mintha hívő maradt volna.
És be kell valljam ettől az ostobaságtól magam sem maradtam és máig sem maradok mentes. Ez az önismeret fontos része szerintem, mert ha azt gondolnám magamról, hogy "én aztán nem" azzal csak áltatnám magam. De mivel az ostobaság természetes része a fejlődésnek, így nem érzem, hogy bocsánatot kéne kérnem miatta. Viszont nem is érzem annyira jogosnak, hogy kritizáljam azokat akik megrekedtek ennek az ostobaságnak egy korábbi szintjén, hiszen én is jártam ott. Rengeteg meditáció vár még rám.
