Egy ateista naplója

Kedvelt érvelés isten léte mellett az óra-órakészítő hasonlat, miszerint, ha egy svájci óra minden tartozékát belerakjuk egy dobozba, még ha a végtelenségig rázogatjuk is, az sosem fog véletlenszerűen egy működő órává összeállni. Rendkívül tetszetős és fogós érvelés (bár mintha már belefutottam volna valahol a cáfolatába, talán épp Dawkinsnál) és elgondolkodtató. Ahogyan talán más is előttem, belefutottam abba a hibába, hogy rögtön megoldást kezdtem keresni, egy bizonyítást arra, hogy ez igenis lehetséges, mindvégig figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy magával a hasonlattal van egy óriási gond.

(A probléma egyértelmű és teljesen biztos vagyok abban is, hogy olvasmányaim részleteiből raktam össze az alábbi gondolatsort.)
Tehát, a hasonlat ugyebár azon a feltételezésen alapszik, hogy világunk (akárcsak a svájci óra) olyannyira összetett és valószerűtlen, hogy csakis tudatos tervezés eredménye lehet. Ezzel az ötlettel megmagyaráztuk és mint megfejtett problémát félre is tehetjük a világ valószerűtlenségének kérdését. Egy hívő keresztény itt teszi a pontot a mondat végére. Az ügynek vége.

Csakhogy ha világunk valóban tudatosan megtervezett, abban az esetben a tervezőnek magának még annál is bonyolultabbnak kell lenni. Ilyenformán a világ valószerűtlenségét olyasvalamivel próbáljuk feloldani, ami a természeténél fogva még annál is valószerűtlenebb. Logikailag következetlennek tűnik és az ateisták pont az ilyen következetlenségeket imádják (a gondolkodó emberek szintén).

(Rendben, mondjuk, hogy isten teremtette a világot. De istent ki teremtette? Erre a prototipikus válaszok azok, hogy isten magát teremtette, vagy magától értetődő, a végtelenség óta létezik és a végtelenségig fog létezni. És ezen a ponton nem lehet nem észrevenni: abban, hogy a világ magától értetődő, a végtelenségtől a végtelenségig létezik stb. kételkedni jóformán kötelező (mert ha nem kételkedsz ebben akkor te egy egoista, nagyképű ateista pöcs vagy), míg ugyanazek a kérdések isten esetében meg sem említhetők. Magyarán csak addig gondolkodhatsz szabadon, amíg meg nem mondják neked, hogy mire gondolhatsz és mire nem.)

Elképzelt vitarészlet, egyben kiváló tipp hívőknek:

- Az órakészítőnek bonyolultabbnak és éppenezért valószerűtlenebbnek kell lennie, mint az órának.
- Miért? Ez miért ne lehetne másképp? Mi írja elő?
- Egyszerűen a logika és az ok-okozat törvénye írja elő.
- És mi bizonyítja, hogy az ok-okozat törvénye az egyetlen törvény, amely alapján az univerzum működik?
- Ennek bizonyítása maga a világunk. Akárhová nézünk ezt a szabályt látjuk.
- És amit nem látunk? Ott nem lehet valami más is?
- ... (Ide minden további javaslatot várok:)

9. Felebarátod házastársát ne kívánd!; 10. Mások tulajdonát ne kívánd!

Igencsak volt némi igaza Oshonak. Mint látszik eléggé lelassultam a bloggal (nem mintha eddig annyira ment volna). Ennek az áll a hátterében, hogy újabban akkora röhejes hantának találom a vallás minden formáját, hogy már érdekelni se tud nagyon. Legyintek oszt' kész... de valahogy ezen is túl leszek. Egy kis arculatváltás és go.

"Kreacionizmus: mert a 3000 évvel ezelőtt sátrakban lakó, sivatagi, kecske pásztorok többet tudtak a kozmoszról és a biológiáról, mint a modern tudósok."

A japán kultúrát például sokkal többre tudom értékelni, mint az európait, pedig nyilván annak is megvannak az ostobságai.

Már csak azért sem szeretnék hívő lenni, mert látom milyen passzív-agresszív és köpönyegforgató módszerek szükségesek ahhoz, hogy valaki a hitét megtarthassa. Erre a legjobb példa, ahogyan Richard Dawkins is tárgyalja, a tudományos viták terén adódik. Amikor a tudomány isten létét tagadó bizonyítékot talál, a keresztények rögtön verik a mellüket, hogy a tudomány nem illetékes isten létének kérdésében (mondván hogy a tudomány a "hogyan"-t a teológia a "miért"-et kutatja). Ha még el is fogadjuk ezt (én személyszerint nem fogadom el), akkor is visszatetsző, hogy amint isten létét támogató tudományos bizonyíték kerül elő minden hívő azzal jön, hogy ők megmondták és nesze nekünk. Összefoglalva a teológia lényege annyi, hogy a tudomány csakis abban az esetben illetékes isten létének eldöntésében, amennyiben alátámasztja azt. Hasonló felindulásból következtek azok a kétségbeejtő próbálkozások, mint például az, hogy Einsteint istenhívőnek próbálták beállítani (ami így enyhén szólva hazugság).

Hasonlóan vicces reakciók szoktak születni abból, amikor egy hívő nem tud már érvelni. Na az tiszta komédia. Az idegesítőbb komédia az, amikor a sarokbaszorított hívő szánalmasan anyázni és ostobázni kezd, csak mert ahhoz nincsen elég esze, hogy végiggondolja a logikus érveket és esetleg ellenérveket találjon. A másik kedvenc reakcióm az amikor százszor megkérdezik, hogy olvastam-e már az újszövetséget. Hogy a francba ne? Na de hát akkor, hogyan hihetem, hogy az ott leírtak nem igazak. Hát olvassam el már még egyszer Jézus milyen csodákat tett. Az érvelés körülbelül úgy néz ki, hogy a bibliában olyan csodálatos dolgok vannak, hogy azt ember nem találhatta ki. Erre én: dehogynem. Ennél durvábbakat is tudunk kitalálni. Nézz meg egy Superman filmet és mindjárt rájössz milyen szánalmas az érvelésed.