Egy pohár bor: az ateizmus halálugrása Minden gondolkozást az érzékekkel kell kezdeni, mondja Baader. Tanácsának ésszerű voltát beláttam, s ezért kezdtem a bor metafizikáját a legérzékibb érzékkel, a szájjal. Mert mindaz, amit a borról a szem és az orr tapasztalhat, ahhoz képest, amit a száj tud, jelentéktelen. A száj tudja a borról, hogy hieratikus maszk, és tudja, hogy kinek a hieratikus maszkja. Ezen a helyen, ezek alapján és ezzel kapcsolatban természetesen állást kell foglalni a közvetlen élet mellett és az absztrakt élet ellen. Az absztrakt élet csak a szemével, legfeljebb fülével él. Nem él a szájával. A szem és a fül ezért ezoterikus szervek. Az absztrakt ember azonban még szemével és fülével szemben is bizalmatlan. Szereti ezt a kifejezést használni, hogy érzéki csalódás, a dolgot úgy tüntetve fel, mintha az érzékek vagy szánalmas tehetetlenségükben, vagy szándékos megfontolással csalnának. Az absztrakt ember aztán az érzéki világot pótolandó kitalálja a hátborzongató khimérát, a színtelen, szagtalan, alaktalan, íztelen, hangtalan semmit. Ebből pedig - főként újabban - tudományt csinál, morált, törvényt, államot. Persze bármit csinál, nem lesz belőle semmi. Az absztrakt élet elméletileg megszerkesztett élet, amelyet nem közvetlen érzéki tapasztalatokra, hanem úgynevezett elvekre építenek. A modern korban két ilyen absztrakt embert ismerünk: az egyik a szcientifista, a másik a puritán. Mondani sem kell, hogy mind a kettő az ateizmus válfaja. A szcientifizmusra jellemző, hogy nem ismeri a szerelmet, hanem a szexuális ösztönt; nem dolgozik, hanem termel; nem táplálkozik, hanem fogyaszt; nem alszik, hanem biológiai energiáit restaurálja; nem húst, krumplit, szilvát, körtét, almát, mézes-vajas kenyeret eszik, hanem kalóriát, vitamint, szénhidrátot és fehérjét, nem bort iszik, hanem alkoholt, hetenként méri testsúlyát, ha feje fáj, nyolcféle port vesz be, amikor a musttól hasmenése van, orvoshoz rohan, az ember életkorának növekedéséről vitatkozik, a higiéné kérdéseit megoldhatatlannak tartja, mert a körömkefét meg tudja mosni szappannal, a szappant meg tudja mosni vízzel, de a vizet nem tudja megmosni semmivel. A szcientifista az ateizmusnak veszélytelen, ügyefogyott és komikusabb alakja. A puritán agresszív ember. Támadásához nem kis részben az ad neki erőt, hogy azt hiszi, az élet egyetlen helyes módját megtalálta. Puritán lehet valaki akkor is, ha materialista, akkor is, ha idealista, akkor is, ha buddhista, vagy talmudista, mert a puritánság nem világszemlélet, ha-nem temperamentum. Két dolog kell hozzá: bizonyos meghatározott elvek vak hitében való sötét korlátoltság és ugyanezekért az elvekért való eszelős és alattomos harci készség. A puritánsághoz igazi erőt az ad, hogy ő a desperát ateista. Minden nőt, aki az átlagon túl csinos, máglyára küldene; minden zsíros, vagy cukros falatot a disznóknak szórna; a nevetőt életfogytiglani fegyházra ítélné; a bornál jobban semmit sem gyűlöl, illetve és valójában a bornál jobban semmitől sem fél. A puritán maga az absztrakt ember. A szívtelen. Az ateistáknál mindig inkább a szívvel van baj, mint az ésszel. A puritán a tömény szívidióta. A világtörténet legvéresebb csatáit és legirtózatosabb forradalmait a puritánoknak köszönheti. Mindezt azért, mert, szegény, Isten helyett elvet talált, és ő ezt tudja. Tudja, hogy desperát. Látja, hogy nem megy, mégis tovább csinálja. Ha egyetlenegyszer disznótoron venne részt, alaposan jóllakna szűzpecsenyével, hurkával, friss kolbásszal, enne hozzá ecetben savanyított paprikát, hagymát, baracklekváros fánkot, és meginna két üveg szekszárdit, meg lehetne menteni. De nincs az a hatalom, amely erre rá tudná bírni. Az a tudás, hogy életének csak akkor van értelme, ha feláldozza, mindenkivel vele születik. Az élet akkor sikerül, ha feláldozom. Józan és komoly embernél ez a feladat önmagától megoldódik, amikor életét Isten rendelkezésére bocsátja. Az ateista azonban fél. Oktalan fél, neki is fel kell áldoznia. Fel is áldozza, de nem természetes módon, Istennek, mint Ábel, hanem valami értéktelen szamárságnak. Önmagának? Ha még! Gyönyörnek? Hatalomnak? Gazdagságnak? Ha botor is, de ez még valamiképpen érthető. A puritán azonban elvnek áldozza fel magát. Emberiség! szól. Vagy: Szabadság! Vagy: Morál! Esetleg: Jövő! Haladás! Mi az, hogy szabadság és humanizmus és jövő? Istenszurrogátum. És mi rejtőzik e mögött a méreteiben is iszonyú önsanyargató őrültség mögött? Az, hogy ő a desperát ember. Tudja, hogy nem megy, mégis csinálja. Tudja, hogy szerencsétlen bolond, mégis kitart. Azért szigorú, azért ingerült, azért harcias, azért sötét, azért komisz, azért erőszakos, mert ő a desperát. Nem megy és mégis csinálja. És mégis tovább csinálja. Tudja, hogy mit tesz, de nem akar segíteni magán, és ezért még desperátabb lesz. Még desperátabb és még absztraktabb és még ingerültebb és még komiszabb és még alattomosabb, és gyanakvóbb és sötétebb. És megint csak tovább csinálja. A boldogtalan! A szcientifistával nem nagyon érdemes törődni. Bogaraival és babonáival ártatlan ember. A puritánnal nagyon óvatosan kell bánni. A magam részéről azt hiszem, hogy csak egyetlen gyógyszere van. A bor. Éppen úgy, mint a pietistának. Mert a puritán a pietista, aki már terrorista lesz; a pietista pedig puritán, aki nyafog. A pietista szemét forgatja és ájtatos. Ti-tokban obszcén képeket gyűjt, ha nem látják, iszik, leginkább pálinkát, mert azt tartja, hogy ez nagyobb bűn, s ezért ebbe a nagyobbik gödörbe bukik. A pietista úgy él, hogy szobájának falai a szégyentől szüntelenül vörösen lángolnak. A puritán szobájának falai hulla-sárgák, mert még akkor se meri magát elárulni, ha egyedül van. Csak belül! Ó, szegény, milyen könyörület menthet meg téged, ha nem a bor? hamvasbela.org

Hamvas Béla: A bor filozófiája Végül is ketten maradnak Isten és a bor Elhatároztam, hogy imakönyvet írok az ateisták számára. Korunk ínségében a szenvedők iránt részvétet éreztem és ezen a módon kívánok rajtuk segíteni. Feladatom nehézségével tisztában vagyok. Tudom, hogy ezt a szót, Isten, ki se szabad ejtenem. Mindenféle más neveken kell róla beszélni, mint amilyen például csók, vagy mámor, vagy főtt sonka. A legfőbb névnek a bort választottam. Ezért lett a könyv címe a bor filozófiája, s ezért írtam fel jeligéül azt, hogy: végül is ketten maradnak, Isten és a bor. A szemfényvesztésre a körülmények kényszerítenek. Az ateisták köztudomás szerint szánalomra méltóan fennhéjázó emberek. Elég, ha Isten nevét megpillantják, a könyvet tüstént a földhöz vágják. Ha rögeszméjüket megérintik, dührohamot kapnak. Azt hiszem, ha ételről, italról, dohányról, szerelemről beszélek, ha a rejtettebb neveket használom, be lehet őket ugratni. Mert amellett, hogy elbizakodottak, ugyanolyan mértékben ostobák. Az imának ezt a fajtáját például egyáltalán nem ismerik. Azt hiszik, hogy csak templomban lehet imádkozni, vagy úgy, hogy az ember papi szavakat mormol. Az ateisták a mi lelki szegényeink. E kor leginkább segítségre szoruló gyermekei. Lelki szegények, azzal a különbséggel, hogy a mennyek országára alig van reményük. A múltban sokan haragudtak reájuk és harcoltak ellenük. Ezt a módszert én teljes egészében elvetendőnek tartom. Csatázni? Egészséges ember sántákkal és vakokkal verekedjék? Mert nyomorékok, jóindulattal kell közeledni hozzájuk. Nemcsak hogy nem szabad őket rábeszélni, észre se szabad venniük, mi történik velük. Fejlődésben visszamaradt, még értelemben is gyenge gyermekeknek kell őket tekinteni, bár értelmükről különösen sokat tartanak, és azt hiszik, az ateizmus valami tökéletes tudás. Miért harcoltak velük a múltban? Elsősorban azt hiszem azért, mert az ateizmus, mint fogyatékos értelem és korcs kedély, az élet egész vonalán hoppon maradna, ha valahol nem szerezne kárpótlást. Mi ez a kárpótlás? A túlzott aktivitás. Így vezet az ateizmus szükségképpen erőszakra, és mert erre vezet, az ateistáknak meg kellett szerezni a világhatalmat. Meg is szerezték. Akik harcoltak velük, azok tulajdonképpen irigyelték őket. Szerintem ez volt a hiba. Amikor az ateisták látták, hogy irigylik őket, elbizakodtak. Taktikát változtattam. Különösebben nem volt nehéz. Csak az igazságot kellett helyreállítanom. Az igazság pedig, hogy nincs tőlük semmi irigyelni való. Mit irigyelhetnék a nyomoréktól, ha mégoly hatalmas is? Mit irigyelhetnék a bénáktól, a süketektől, a félkegyelműektől és a féleszűektől? Ha irigyelném őket, annyit jelentene, hogy igazat adok nekik; úgy tüntetném fel, hogy azt, aminek ők birtokában vannak, megkívánom. Így változtattam meg taktikámat. Ahelyett, hogy harcolnék velük és igyekeznék őket megtéríteni, sajnálom őket. És ez nemcsak trükk. Nem akarok tőlük elvenni semmit. Valamit nyújtani szeretnék, aminek hiánya oly gyengévé, szegénnyé, és mit tagadjuk, nevetségessé teszi őket. Annak egyébként, hogy oly sokat vitatkoztak velük, más oka is volt. A legtöbben ugyanis azt hitték, hogy az ateisták vallástalanok. Erről persze szó sem lehet. Vallástalan ember nincs. Az ateisták nem vallástalanok, hanem szánandóan fogyatékos értelmük és korcs kedélyükhöz képest komikus vallásban hisznek. Éspedig nemcsak hisznek. Az ateisták mindnyájan bigott emberek. Úgy mondom, hogy mindnyájan, mert még egyetlen ateistával se találkoztam, aki ne lett volna bigottabb még annál a rossz szagú vénasszonynál is, aki vasárnap krajcáros füzeteket árul a templom előtt Szent Homorony csodatevő vizeletéről. Az ateista vallás szentje persze nem Szent Homorony hanem Einstein, és a csodatevő hatalom nem a vizelet, hanem az ultraszeptil. Az ateista bigottéria neve materializmus. Ennek a vallásnak három dogmája van: lélek nincs, az ember állat, a halál megsemmisülés. A három pedig egyetlenegyre megy ki, s ez az, hogy az ateisták rettenetesen félnek Istentől. Böhme azt mondja róluk, hogy Isten haragjában élnek. Nem ismernek mást, csak a haragvó Istent: ezért bujkálnak és hazudoznak. Azt hiszik, ha azt mondják: nincs Isten, nem fognak többé félni. Ehelyett persze még jobban félnek. Az ateista persze elbizakodott ember, nem is akar más lenni; alázatra, szeretetre nem hajlik, más szóval olyan erőtlen, hogy nem is tud rá hajlani. Inkább kitart félelmében, amit letagad, reszket és bujkál és hazudozik, és egyre fennhéjázóbb lesz. Ebből a vigasztalan kotyvalékból, amelyben tagadás, félelem, hazudozás, bujkálás, fennhéjázás, bigottéria együtt fő, alakult ki a materializmus, mint vallásszurrogátum. Mindezekből most már világosan látni, hogy az ateistákat erőszakosan meggyőzni nemcsak hogy nem lehet, de nem is szabad. Tévelygők, akik tele vannak aggodalommal, önáltatással, és nagyon óvatosan kell velük bánni. Szerencsére a lélek nem olyan, mint a test. Ha valaki csonka lábbal, süketnémán születik, vagy életében nyomorékká lesz, azon emberi hatalom nem tud változtatni. A lélek világa más. Mindenki egész lélekkel születik, és ezt az egészséget soha el nem vesztheti. A lélek fogyatékosságaiból mindenki meggyógyulhat. Még csak csoda sem kell hozzá. Imakönyv az ateisták számára? Éspedig olyan, amelyben észre sem szabad venni, hogy imádkozni tanít. Nagy dolog! Ezért - amint Nietzsche mondja - csak így szabad beszélni: cinikusan és ártatlanul. Elvetemülten és rafinériával, csaknem gonoszul okosan; ugyanakkor tiszta szívvel, derülten és egyszerűen, mint az énekesmadár. Ezt az alkalmat meg kell ragadnom, és a pietistákhoz is kell néhány szót intéznem, az ateisták e sötét szektájához. A pietizmus nem egyéb, mint az ateizmus álöltözetben. A közönséges materialista szánandó lélek, értelme sem erős, szíve néha egészen hülye, s így, mint már többször mondtam, olyan nyomoréknak kell tekinteni, aki saját fogyatékosságához kényszerképzetszerűen ragaszkodik, saját ügyefogyott voltát valami nagy eredménynek tartja. A pietista tulajdonképpen olyan istentelen, mint a materialista, csak ezenfelül még lelkiismerete is rossz, s ezért az igazi vallás külsőségeit magára ölti. A pietista megkövetelné, hogy az ember korpán és vízen éljen, a legszebb asszonyokat rossz szabású ruhában járatná, a nevetést eltiltaná s a napot fekete fátyollal borítaná. A pietista az antialkoholista. Jól tudom, hogy már jeligémen is megbotránkozott, sötéten és bosszúsan azt kérdezte: ugyan micsoda káromlás ez! Felháborodott, amikor azt merészeltem mondani, Isten a főtt sonkában is ott van. Nyugodjon meg. Fog még hallani különbet is. Ígérem, hogy külön tekintettel leszek rá, és a minél súlyosabb megbotránkoztatására egyetlen alkalmat sem fogok elmulasztani. Az ateistát kímélni kell, mert ostoba és tudatlan és korlátolt és együgyű. A pietista nem tarthat számot kíméletre. Vegye tudomásul, hogy szemem sarkából figyelni fogom őt, és minél ünnepélyesebb arcot vág, annál jobban fogok nevetni rajta. Minél jobban méltatlankodik, annál jobban mulatok, és még csak azt sem mondom meg, miért.

Bár jobban örültem volna, hogyha mások véleményének másolása helyett a sajátodat mondod el, azért így is köszönöm a kommentet. Hamvas Béla írásával kapcsolatban nincs sok mondani valóm, nem váltott ki belőlem semmilyen érzelmet, ugyanakkor helyesnek találom, hogy a "másik oldal" (ez most csak szófordulat, tudjuk hogy ilyen nincs) véleménye is itt álljon. Mindazonáltal nem találom elfogulatlannak, épp ellenkezőleg. „Tudja, hogy nem megy, mégis csinálja. Tudja, hogy szerencsétlen bolond, mégis kitart. Azért szigorú, azért ingerült, azért harcias, azért sötét, azért komisz, azért erőszakos, mert ő a desperát.” Ezt igazából kár lenne csak az atesitákra rákenni, mivel az igazság az, hogy a vallásos emberek többsége is ezt teszi (ez egyszerű statisztika. A nagyjából 900millió katolikusra jut kb két milliárd más hitű, aki vagy letért a katolicizmus útjáról, vagy soha nem is lépett arra. Nos, ha feltételezzük is, hogy a katolicizmus az egyetlen olyan vallás, amely igaz, működik, nem szigorú, nem ingerült, nem harcias, nem komisz, nem erőszakos és nem desperát, akkor is marad több mint 2 milliárd lélek, aki viszont az). Egyébként ironikus ezt feltételezni:D „Két dolog kell hozzá: bizonyos meghatározott elvek vak hitében való sötét korlátoltság és ugyanezekért az elvekért való eszelős és alattomos harci készség.” Ez nekem kísértetiesen idézi a katolikusok inkvizíciónak nevezett léleküdítőjét. Amikor pl kínzással és halállal fenyegették azokat, akik ki merték jelenteni például azt, hogy nem is a Föld az univerzum középpontja, és nem a nap kering akörül, hanem fordítva. Ezt ugye a puritánokról mondta, de így sajnos a megelőző mondatot is módosítani kéne. Puritán lehet valaki akkor is, ha materialista, akkor is, ha idealista, akkor is, ha buddhista, akkor is, ha keresztény, akkor is, ha zsidó, vagy iszlamista, vagy esetleg talmudista, mert a puritánság nem világszemlélet, ha-nem temperamentum. „Az absztrakt ember aztán az érzéki világot pótolandó kitalálja a hátborzongató khimérát, a színtelen, szagtalan, alaktalan, íztelen, hangtalan semmit. Ebből pedig - főként újabban - tudományt csinál, morált, törvényt, államot. Persze bármit csinál, nem lesz belőle semmi.” Teljesen véletlen egybeesés hogy Istennek nincsen se színe, se szaga, se alakja, se íze, se hangja, mégis tudományt (hittudományt), morált, törvényt, és államot csináltak belőle. Nyilván ez olyan dolog, amit egy hívőnek nem szabad észrevennie, és egyébként az egész Bibliai is tele van ilyen kis botlásokkal, ellentmondásokkal és hibákkal, amit egy hívőnek nem szabad meglátnia (de attól még ott vannak). A szerző eléggé semmilyen életformának írja le az ateistákat. Nem tudom, lehet, hogy velem van a baj, de vannak érzelmeim. Ezek szerint nem is lehetek ateista. Ez tényleg pech, mindjárt törlöm is a blogot. :P A magam részéről az alkoholt csak mértékkel szeretem, és ritkán találok alkalmat, amikor tényleg kedvem volna inni (azért mert iszonyatosan rossznak találom az ízét). A cigaretta nem esik jól, ennek egyszerű oka az, hogy a nikotin ganglion-ingerlő hatása miatt egy száltól is iszonyatos hányingerem lesz, és ugye azt senki sem szereti. Az illegálisnak tartott szereket volt alkalmam kipróbálni, de mivel semmilyen hatást nem tapasztaltam, így csalódottságomban hagytam is őket a fenébe. De azért nem tartom dopamin-diétán az agyamat. Szerelmes vagyok (méghozzá egy az enyémtől különböző nemű személybe), imádom a romantikus pillanatokat, főleg azokat, amikor valamivel meglephetem a másikat. Az, hogy az étel és ital jól esik, ez teljesen természetes, hiszen az agy ezeket a tevékenységeket is dopaminnal jutalmazza, így igazán nem az én hibám. De ezek mellett imádom a jó történeteket, amiket szóban mesélnek, vagy könyvekbe írnak le, vagy csak elképzelhetek. Imádom azt, amikor annyira erősen kell gondolkodnom, vagy koncentrálnom, hogy a végén belesajdul a fejem. Nagyra értékelem a kreativitást, és főleg azt, hogyha valaki előítéletektől mentesen tud véleményt alkotni. Most lehet, hogy tévedek, de szerintem ilyen is lehet egy ateista. Bár nem hiszem, hogy engem annak lehetne mondani. Ha valaki megmutatná az ateizmus hivatalos kézikönyvét pár perc alatt találnék benne hibát és nem vágnám földhöz, hanem derűs mosollyal nyújtanám vissza a tulajdonosának, megköszönném, esetleg beszélnék róla, hogyha akarja. Így azt mondom, hogy köszönöm amiért megmutattad ezt az írást, ami minden bizonnyal kiváló és nagyszerű, csak annyi a probléma, hogy nem nekem (az okaim fentebb szerepelnek). Ha esetleg azt a benyomást keltettem, hogy a hitedet akarom megcáfolni, vagy sértegetni, akkor bocsánatot kérek, mert igazán nem ez volt a célom (mindössze meg akartam mutatni, hogy milyen a világnak/társadalomnak ez a kiválasztott szelete az én nézőpontomból, amelyről ugyan tudom, hogy nem lehet teljesen elfogulatlan, de akkor is igyekszem minél objektívebben szemlélődni). Ha esetleg szeretnél Hamvas Béla írásáról többet beszélgetni, sorról sorra megvitatni, akkor csak szólj és megoldjuk valahogy. Még egyszer köszönöm a kommentet!

Valahol írtad, hogy nem érted miért egy pohár bor az ateizmus halálugrása, azért másoltam csak ide az idézeteket. "Isten benne van egy főtt sonkában is" - mondja Hamvas megcáfolva azt, hogy szerinted Istennek se színe se bűze. "Ha valaki megmutatná az ateizmus hivatalos kézikönyvét pár perc alatt találnék benne hibát..." Amúgy, most akkor ateista vagy, vagy nem? :) Ha igen, akkor ne írj ilyesmit, ha pedig nem, akkor minek csinálod ezt a blogot? :) Szerintem Te csak keresel Valamit, de úgy tűnik még nagyon messze vagy tőle, hogy megtaláld...

Az a legjobb, hogy semmivel sem vagyok messzebb tőle, mint Te vagy bárki más:) Ateistának a világ bélyegez, én inkább szabadon gondolkodónak tartom magam, de az nem a legjobb blog cím:D Amúgy annyiról van csak szó, hogy jól esne egy olyan világban élni, ahol nem gyűlölködnek az emberek azért, mert mindegyiknek mást súg a láthatatlan emberkéje.

ott a pont! (az utolsó mondatban)

Szörnyű valami lehet ez a világ, hogy ilyen nevet adott a blogodnak, meg egy ilyen nicknévvel bélyegzett meg...Te biztos nem tehetsz róla... "Amúgy annyiról van csak szó, hogy jól esne egy olyan világban élni, ahol nem gyűlölködnek az emberek azért, mert mindegyiknek mást súg a láthatatlan emberkéje." Nagyon nem értesz valamit: azok akiknek a láthatatlan emberke súg valamit, pont azok nem gyűlölködnek. Nem ők hányják össze az éjszakai villamost, nem ők firkálják össze a vasútállomást, nem ők csalnak adót, vernek át a boltban Téged, nem ők késelnek meg az utcán a telefonodért és nem ők gyűlölnek Téged.

A világ nem attól szörnyű, hogy megbélyegez. Ez még csak alap dolog, ha csak ennyi volna nem is érdekelne. Nem ők gyűlölködnek? Ezt úgy mondod, mintha nem is léteztek volna és léteznének máig vallási fanatikusok. Ezért volt máglyahalál, tüzesvas-próba, robbantgatások, repülővel tornyoknak repülgetés és stb stb stb. Az a sok hülye mind azt hitte, hogy a láthatatlan emberke adta ezt nekik parancsba, mert nem tudták, hogy ő olyannyira nem mond semmit, hogy mi magunk dönthetjük el, hogy milyen szavakat adunk majd a szájába. Amúgy nekem is van vallásom: az én láthatatlan emberkém azt súgja, hogy nyugodjak meg, mert úgyis megvédenek a gumimacik, hogyha hiszek bennük, és ne féljek a haláltól, mert ha eljön az ideje akkor majd, portugáliából kihajózhatok nyugat felé és Valinorban együtt élhetek majd a valákkal. Csak ott legyen Tolkien és Disney is, mert nagyon szeretnék beszélni velük -_-

Szerintem az őskort, ókort, középkort nem a XXI. századi szemüvegen át kéne nézni. A boszorkányokat bírósági tárgyalás után küldték máglyára, a korabeli törvények szellemében eljárva (és ezen törvényeket XXI. századi szemüvegen át elítélni ellentmond a Józan Észnek), ellentétben az ateista Hitler, Pol-Pot, Mao, Kim-Ir-Szen, Lenin, Rákosi vagy Sztálin gyakorlatával, akik egyáltalán nem hittek a lélekben és a legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül elfüstöltek a Józan Ész nevében úgy 200-250 millió embert 70 év alatt. Örülök, hogy van vallásod, talán azzal kéne többet foglakoznod.

aedennis: én is csak azt tudom mondani, hogy pont a vallásos emberek azok akik nem bírnak nyugodni, mert ők azt hiszik hogy ők tudnak valamit amit más nem és ezért imádják osztani az észt (tapasztalat). Én soha nem kezdtem el spontán magyarázni sem egy idegennek sem másnak, hogy szerintem mi a vallás. Ezt csak a keresztény emberek szokták (én ezt tapasztaltam - például tegnap is...). Sőt, ez még nem elég, mert meg is bélyegeznek mert nem vagyok megkeresztelkedve. Olyan is volt, aki felvállalta hogy ő drogozik és megcsalja a barátnőit, de mivel ő meg van keresztelve, ő sokkal jobb ember mint én. Az utolsó, szélsőséges esettől is eltekintve még mindig feltenném a kérdést, hogy akkor most mi van?

Juteszembe...a kereszténység mit keres a politikában? Mert ne mondja nekem senki, hogy a KDNP nem használja ki a lehetőségeket csalásra, lopásra, hazudozásra ugyanúgy mint a többi párt.

A középkorban nem volt Biblia? Nem volt már akkor is leírva, hogy szeressék a felebarátjukat és az ellenségeiket még jobban? Vagy már akkor is úgy voltak vele, hogy ez annyira nem fontos passzus? Van akár ma is olyan keresztény, aki ezt komolyan tudja venni? Miután az Egyház fennen hirdette tévedhetetlenségét és közben hatalmasakat tévedett, annyival is megússzák, hogy "Bocs, akkor még hülyék voltunk, de most már nem, és most már tutira kizárt, hogy tévedjünk!"? Isten ments, hogy mentegessem a fasisztákat, vagy a kommunistákat. Nálam ők, és a katolikusok egy kalapba tartoznak. A különbség csak annyi, hogy az egyház nem 50 éve gyilkolt meg több millió ártatlant, hanem mondjuk 500 évvel ezelőtt. De nehogy azt higgyék már hogy az idő múlása felmentést ad. "Akkor még másképp gondolkodtunk". 500 év múlva a nácik is és a kommunisták is ezt fogják mondani?

Kedves Liliomlány, az, hogy valaki meg van keresztelve és az, hogyan él az két tökéletesen összefüggéstelen dolog. Sok embert a nagyi kedvéért megkeresztelnek, aztán pl emós lesz, mert az a divat. Az ilyen ember nem keresztény, mert nem él úgy, nagyon elenyésző rész kivételével nem is vallják annak magukat. A kersztények tudnak valamit, amit te nem. A KDNP-vel kapcsolatban pedig várom a konkrétumokat, mert a levegőbe borzasztó könnyű beszélni.

"Nálam ők, és a katolikusok egy kalapba tartoznak." Na itt pusztult el az ateisták által imádott Józan Ész. Ha a fenti mondatot komolyan gondolod, akkor van itt egy hatalmas logikai bukfenc, amelyben te egy kalap alá veszed az ateistákat (bevallásod szerint saját magadat) a keresztényekkel. Szerintem itt valami nem stimmel, de ha szerinted így van akkor én nem is zavarlak tovább, legalább lesz időd kigyomlálni a logikai bukfenceket a blogodból és megbeszélned magaddal, hogy akkor most te ateista vagy, vagy csak a saját tökéletességed imádod.

Kedves aedenis! Nem érzem úgy, hogy a levegőbe beszéltem volna. Nincs konkrétum, mivel ez csak egy felvetés volt. Miért van jelen valami olyasmi a politikában ami állításod szerint nem csinál semmi rosszat. Nem hinném, hogy az a valaki aki a divatnak él (pl "emós") rossz ember lenne és ne lehetne jó keresztény). A legtöbb embernek a kereszténység is egy divat. De engem jobban érdekelne az ősi magyar pogányság kultúrája. Amit éppen a kereszténység rombolt szét, méghozzá milyen tökéletesen. Pedig akkor volt szellemében teljesen tiszta és egységes a magyar társadalom (lsd. Kölcsey: Nemzeti hagyományok). Ha te is keresztény vagy, több türelemmel és toleranciával kellene lenned a többi ember hóbortja iránt, nem? Én meg úgy látom, hogy: a keresztények nem tudnak valamit, amit én igen. A kérdésre meg még mindig nem kaptam választ. Viszont itt egy újabb kérdés: ki keresztény? Mert attól hogy szerinteD x vagy y nem az, az még nem jelenti azt, hogy neked igazad is van.

Kedves Liliomlany, mivel a mai magyar köztársaság alkotmányban deklaráltan ateista, erkölcsnélküli (ún. szekularizált) állam, ezért értem, hogy miért mondod azt, hogy bizonyára a KDNP is olyan mint a többi. Én ezt az érzésedet nem tudom eloszlatni, Te viszont nem tudsz konkrét dolgokat mondani. Patthelyzet. Ha egy picit ismernéd a magyar néphagyományokat, tudhatnád, hogy mennyi rengeteg mindent átvettek a régiek közül. Ezek a hagyományok, szokások, hiedelmek tájegységenként éltek tovább, amíg nem jöttek a kedves szovjet ateisták és el nem pusztították végleg az egészet a "haladás" meg egyéb baromság nevében. Kérdem én, leültök társasjátékozni és mindenki a maga "hóbortja" szerint értelmezi a játékszabályokat, Te tolerálnád őket? Az a nagy probléma az itt folyó vitában, hogy Ti jól tudjátok, hogy a keresztényeknek hogyan kell élnie, de hol van leírva az, hogy egy ateistának hogyan kell élnie? Kicsit egyfelé lejt a pálya, mert a keresztényeknek le vannak írva a játékszabályaik, amit számon lehet (és kell is) kérni rajtuk, a Tiétek viszont nincs. Ez nagyon kényelmes állapot az ateisták számára, így nem lehet őket mi alapján kritizálni. A kereszténység a politikában éppen ezért jó, hogy jelen van, mert egy keresztény politikust van ami alapján felelősségre lehet vonnai, egy ateista pedig bármit elkövethet, nincs lélek, nincs lelkiismeretfurdalás, és nincs bűn. Azrt meg, hogy ki a keresztény, mindenki eldönti maga, és az egyháza, közössége.

hát tudod, okos enged ;)

A kalap igen egyszerűen áll össze: adott egy eszmerendszer (kommunizmus, nácizmus, és kereszténység), adottak az eszmerendszerhez rögeszmésen ragaszkodó megszállottak (Lenin/Sztálin,Hitler, pápák), akik aztán betűről betűre számon akarják kérni azt másokon pedig ők maguk sem tartják be (Sztálin nem, osztotta meg a vagyonát ahogy az jó kommunistához illett volna, Hitler zsidó nőt vett el / szeretett, a pápák pedig nyíltan szembe mentek az evangéliummal és olyan bámulatos vagyont lopkodtak és harácsoltak össze hogy csak na). És adott az, hogy ezek az őrültek akár gyilkolni is képesek az eszmerendszerükért, mondván, hogy az azonkívül élők nem is érdemelnek életet (Sztálin: a kapitalisták/rendszerellenes elemek - lágerek; Hitler: a zsidók, szlávok stb. - haláltáborok; pápák: mindenki aki nem Keresztény - inkvizíció) (A Bibliából is lejön az üzenet. Az Ószövetségben benne van, hogy gyilkolni nem bűn, abban az esetben, hogyha azt a láthatatlan ember parancsolta neked (vagy azt hiszed hogy megparancsolta) és nem keresztény (vagyis akkor még zsidó) ellen irányul a parancs.) Ateistákat és hívőket pedig azért is nehéz elválasztani egymástól, mert a hitüket gyakorló vallásosok nagyobbik része szintén ateista. A való életben valahogy úgy néz ki a képlet, hogy aki agresszív gonosz ember, az teljesen mindegy, hogy a vallások, vagy az ateizmus mellett dönt, akkor is csak egy agresszív pöcs marad. Igen valóban nincs milyen alapon bármit is számon kérni egy ateistától. (De mégis? pl morális alapon. A társadalom morális alapjain, amit viszont az ateizmus, vagy szekularizáció és a vallás kényes egyensúlyával kell kialakítani). De úgy néz ki, hogy a vallásos embereket sem érdekli az, hogy van mi alapján számon kérni őket. Alapszabály, hogy senki nem cselekszik úgy, hogy közben teljes mértékben elítéli a saját tettét. Mindig keres valamilyen körülményt, ami éppen felmenti őt a morális elvek, vagy vallási törvények alól. A sima ateista úgy öl, hogy leszarja, úgysincs aki megbüntesse majd. Hitler úgy ölt, hogy az a másik nem is ember így nem érdemel életet. Sztálin úgy, hogy az a másik esküdt ellenség és a közösség ellen van. A keresztények kb. az utóbbi kettőt vegyítik: az a másik a szép keresztény közösséget felbolygatni akaró kívülálló ellenség, ezért vesznie kell. Igen, vallásos és vallástalan között hajszálnyi a különbség (ha van egyáltalán), nem csak a pozitívumokban, de a negatívumokban szintúgy. Még egy kérdés: szerinted, ha nem ment volna végbe a szekularizáció (ami szerintem az egyik legjobb, ami a történelemben történhet) akkor nem ott tartanánk mi is, ahol egyes keleti országok, ahol szigorúan vallási iratok alapján pl. a nőknek szinte semmilyen jogunk nincsen, ha megcsalják a férjüket megkövezik őket, míg a férjnek annyi nője lehet amennyit akar? Picit sem találod ezt a rendszert igazságtalannak? (Mózes első könyve alapján mi is ugyanezt tennénk, ha nem lett volna a szeku izé:D) Te komolyan egy ilyen világban szeretnél élni? (Költözz keletebbre:D)

Még valami, Te magad is bizonyítod, hogy nincs milyen alapon számon kérni a vallásos embert sem: hiszen kimagyaráztad, hogy azok nem ti voltatok, akkor még másképp gondolkodtatok, akkor mindenki azt csinálta, pont azért változtatták meg stb. Ha valami akkor ez bosszant: a vallásos ember sem törekszik betartani a saját szabályait, de aztán ki tudja magyarázni, hogy miért nem volt bűn gyilkolni, lopni, hazudni stb. Nem vagyok tökéletes, de ennél még én is sokkal jobbat tudok, pedig csak egy hülye pöcs vallástalan gennyedék vagyok állítólag, akinek fogalma sincs arról hogy mi a helyes és mi a helytelen.

Pont ilyennek képzeltem a blogom. Eddig nagyon jól működik. ^^

Csak szimplán sajnállak, hogy ennyire végtelenül ostoba vagy. Örülök, hogy működik a blogod. Minden jót.

Ez az a szint, ami megalázó. Nem akarok visszamenni az oviba :'(

nem is tudom ki nézi le megint a másikat és ki gyűlölködik...:D

Azért ez a kalaposdi egy kevésbé "elhivatott" katolikusnál is kicsapná a biztosítékot. Engem személy szerint nem lepett meg a válasz.

De egy hibát találtam :( "mert a hitüket gyakorló vallásosok nagyobbik része szintén ateista." Ez oximoron, és a definíciók alapján is helytelen. Nagy hülyeséget mondtam vele, bocsánat. (A többi érv ettől még nem feltétlenül hibás;)