Nézzük meg az előző előtti bejegyzés kommentjeinek tanulságait. Bár nem a legjobb példa, mert azért tisztában kell lennünk azzal, hogy manapság a katolikusok többsége is tudomásul veszi már saját egyházának korruptságát és nem próbál meg kiállni olyan témákban mellette, mint a történelemben elkövetett ember ellenes bűntettei (amelyeket egyébként II. János Pál egyszer már elismert), de ezt figyelmen kívül hagyva, ízelítőt ad az ateisták és hívők közötti szakadék mélységeiből (és talán nem is baj, ha rögtön az egyik szélsőséget is láthatjuk; ha még egy megszállottan vallásgyűlölő ateista is beszállna a kommentelésbe, az tökéletes lenne).
A két oldal egyszerűen nem tud közös nevezőre vergődni, mindekettő annyira megalapozottnak és logikusnak látja a maga véleményét, hogy egyszerűen csak annyi lüktet benne, hogy "Hogyan lehet ez ilyen hülye, hogy nem látja a fekete-fehéret?!" Ebből kifolyólag a vita mehet az egymás fikázásának elég alacsony színvonalú módján, vagy pedig az érv ellen-érv módon, amelyben valóigaz, hogy az ateista előnyt élvez. A hívő igyekszik megvédeni az általa támogatott eszmerendszert (amely valamilyen rejtélyes okból sosem tökéletes és vannak jól támadható felületei), míg az ateista igazából sehova sem tartozik, így védekeznie sem szükséges. Persze a vallásosoknak is megvan a maguk előnye/módszere. Szégyenemre válik, de ezzel a megoldással egy eléggé egyenlőtlen vitában találkoztam. Amikor szegény Biblia-betyár "vita-partneremnek" már egyetlen értelmes érve sem maradt, akkor már csak annyit mondott, hogy "Én ezt nem érthetem, de Isten érti. És szerintem akkor is úgy van, ahogyan a bibliában van." Ezen a ponton már azt is felesleges felhozni (megismételni), hogy a bibliában is kétféleképpen van benne, és a vita annyival zárul, hogy "Jó, szerintem meg nem. Hagyjuk is a fenébe".
Szintén nagyon érdekes egy ilyen vitának az utólagos értékelése. Általában mindkét fél azzal zárja le, hogy a másik az olyan hülye, hogy semmit sem képes felfogni, ezért aztán biztosan ő volt az aki jobban érvelt. Az esetek többségében persze az az igazság, hogy a két fél között olyan súlyos kommunikációs hiba van, (sokszor ez a hiba egyben a "vívás" kezdőpontja is, mivel mindkét fél kihívásként értékeli a másiknak egy olyan mondatát, ami egyszerű megjegyzésnek számít a másik oldal szemében) hogy gyakorlatilag nem is nevezhetjük vitának az egészet (ennek ékes példája az, hogy mindkét fél hajlamos a kellemetlen, de a másik által fontosnak ítélt kérdéseket figyelmenkívül hagyni, vagy éppen a saját véleményétől eltérő választ elégtelennek tartani). Így alakulnak ki az olyan helyzetek, ahol gyakorlatilag mindkét fél csak a falnak (ez esetben az üzenőfalnak) beszél.
Az alaphelyzetnek érdekes kérdése, hogy ha az ateista tényleg hisz abban, hogy nincsen isten, akkor miért érdekli annyira ez a kérdés, hogy vitába szálljon. Erre az egyik oldal mondhatja, hogy azért mert valójában a szíve mélyén mégis hisz benne, a másik mondhatja azt, hogy csak a világot akarja jobbá tenni. Ez igazából reménytelen kérdés, mert nincsen rá logikus érv. Mindazonáltal fontos az, hogy mindkét fél azért áll azon az oldalon, amelyiken, mert úgy érzi, hogy az a legjobb út, vagy legalábbis jobb, mint a másik irányzat. Így alapvetően ott van az ösztönzés és a kísértés, hogy majd bebizonyítja a másiknak, hogy tényleg az a jó ami az övé és akkor majd neki is meg a másiknak is jó lesz. Ez az ember egocentrikus világképével összepasszol és azt is megmutatja, hogy a hittérítés miért egykorú a vallással. Mindazonáltal, amikor a két megingathatatlan, "szent" meggyőződés "összecsap" annak vagy nincs eredménye, vagy csak annyi, hogy az egyik kinyírja a másikat (ennyit arról, hogy bármelyik is jobbá fogja tenni a másik életét).
Összefoglalva: az ilyen viták általában olyanok mintha az egyik fél kínaiul, a másik meg mittomén mondjuk budzsumburaiul beszélne, és mindketten teljesen nekihevülten mondanák, mintha nem is tűnt volna fel nekik, hogy két különböző nyelvet beszélnek. Ez igazán mókás jelenség, és ha valaki esetleg alkalmazott nyelvészeti kutatást folytatna, ajánlom figyelmébe ezt a témát.
