Érdekes problémába ütköztem a minap. Már korábban is tudtam, hogy isten nem-léte éppúgy bizonyíthatatlan, mint a léte. Ha már mégis ilyen sziszifuszi munkába kéne kezdeni, hogyan fognánk hozzá?
Isten definíciójának cáfolata:
„Isten: az összes vallásban a Legfőbb Lény, metafizikailag minden lét végső alapja és oka, az Ószövetségben Jahve, az Újszövetségben a három isteni személy, az Atya a Fiú és Szentlélek egy lényege. Minden létezés, mozgás és élet forrása, maga a transzcendencia.” (Katolikus Lexikon.)
Ez a definíció valójában nem más, mint különböző istenérvek egybeolvasztása. A végső ok, a végső mozgató ötleteit foglalja össze. Csakhogy okkal merül fel a kérdés, hogy na és akkor istent ki teremtette. Ha van valami, aminek a léte olyan alapvető, aminek nem volt szüksége teremtőre, akkor lehet, hogy a világ volt az, nem pedig isten.
Idézet: „Nincs rá ok, hogy a világ ne jöhetett volna létre ok nélkül; másfelől arra sincsen ok, hogy miért ne létezhetne öröktől fogva. Nincs rá ok, hogy feltételezzük, hogy a világnak egyáltalán volt kezdete. Az az elképzelés, hogy minden dolognak kezdete kell legyen, valójában képzelőerőnk szegénységéről tanúskodik.”
Az istenérvek cáfolata:
Kedvencem az ontológiai istenérv, mert annyira röhejes. Nem fogom strapálni magam
álljon itt a teljes, szószerinti idézet:
„Canterboryi Anzelm (1033-1109) istenérve, mely így hangzik: gondoljunk el egy lényt, aki tökéletesebb minden más elképzelhetô lénynél. Ha megértjük ezt a mondatot, akkor fogalmunknak kell lennie egy ilyen lényrôl, különben érthetetlen lenne a mondat. Ez a lény, melyet elképzeltünk - nevezzük B-nek -, csak mint idea létezik? Nem. Ha ugyanis B nem létezik, akkor el tudunk képzelni egy tökéletesebb lényt, nevezetesen egy olyat, mint B, de aki ráadásul ténylegesen is létezik. Ezért annak a feltételezésnek, hogy B csak egy idea, hamisnak kell lennie, mert ha igaz volna, el tudnánk képzelni egy még tökéletesebb lényt, ami ellentmondana hipotézisünknek. B tehát létezik, és ô az, akit Istennek nevezünk.
Cáfolat: (Kant, 1781) Mivel az elképzelhetô legtökéletesebb lény meghatározása e lény létét már elôfeltételezi (azaz az a legtökéletesebb, amelyik tökéletes és létezik), az a kijelentés, hogy létezik ilyen lény, tulajdonképpen csak a definíció megismétlése. Máskülönben nem szükségszerűen volna hamis az érv által megkövetelt ellentmondás. (Gaunilo, XI.sz.) Az ontológiai "bizonyítékkal" csaknem mindennek a létezését lehet "bizonyítani". Pl. A tökéletes sziget minden elképzelhetô gyönyör szigete, amely szebb minden más, általunk ismert szigetnél. Mivel el tudunk képzelni ilyesmit, kell, hogy legyen róla fogalmunk; de ha nem létezne, akkor tudnánk egy tökéletesebb, azaz létezô szigetet elképzelni, tehát a tökéletes szigetnek léteznie kell... (Forrás: Michael Macrone: Heuréka!)”
(Az én forrásom: < http://istenervek.fw.hu/ > )
A mindenhatóság ötletének cáfolata:
Ha Isten valóban mindenható, akkor tud-e akkora köve teremteni, amit már ő maga sem bír el? Ha tud, akkor megszűnik mindenhatónak lenni, hiszen lesz egy olyan kő, amit már ő sem tud felemelni. Ha nem tud, akkor sosem volt mindenható, hiszen például ez a mutatvány meghaladja az erejét. (Szintén régi ateista érv)
(Ez az érv egyébként bennem mindig azt a kérdést feszegeti, ami szerintem nagyon fontos: vajon el tudja-e Isten pusztítani önmagát?)
Talán ez az utóbbi a legerősebb érv isten léte ellen, hiszen nem egy mellette szóló érvet cáfol meg, hanem isten legalapvetőbb tulajdonságának lehetetlenségét mutatja meg. Mindazonáltal erre is jöhet egy ellenérv, például az, hogy Isten tökéletességében minden emberi logika felett áll, és bárhogyan is bizonyíthatjuk nem-létezését Ő teljes valójában fölötte áll ezeknek az érveknek. Ez amolyan „–Miért? – Csak mert!” érvelés, amivel az oviban rengetegszer találkozik az ember. Ez az a szint, ami az emberi gondolkodás számára megalázó és hagyja is az egészet a francba. Körülbelül ez az oka annak, hogy az ateisták nem tudják bizonyítani isten nem-létét, ugyanis erre a „Csak mert”-re nincsen ellenérv, ezzel nem lehet mit kezdeni, csak tudomásul lehet venni.
Sok kereszténytől hallottam már, hogy szerintük isten az emberi logika, ész, értelem felett áll, és nem tudjuk felfogni vagy megérteni őt. Ez szép és jó, de könyörgöm, akkor mégis milyen alapon jelentjük ki azt, hogy isten az három személy az atya a fiú és a szentlélek, meg stb. Röviden: ez az érvelés az egész biblia hitelességét aláássa úgy, ahogy van.
Mellesleg én is hasonló véleményen vagyok (agnoszticizmus). Szerintem nincs isten, de ha lenne is, tuti, hogy semmi köze ahhoz a mesevilághoz, amit évszázadok alatt összedobtunk az ő nevében. Valójában minden próbálkozás szánalmas és röhejes, ugyanis semmit nem tudunk istenről. Soha nem üzent, soha nem nyilvánult meg természetfeletti jelenésekben, és a fizikai világ egyetlen apró részlete sem utal egy a fizikai világon kívül/felett álló nem fizikai valamire.
Ám mivel isten nem-létét nem tudja bizonytani, az ateizmusnak annyi fennhatósága marad csak, hogy megmutassa a világnak, hogy a Korán, a Biblia, a Tóra és stb. cifra mesekönyvek, amik az emberek babonás szokásait tündérmesékkel és kísértetekkel elégítik ki, és hogy ilyen tündérvilágok nevében másokat megbélyegezni, fizikailag vagy lelkileg bántani, kitaszítani, gyűlöletet szítani, vért ontani stb. teljesen jogtalan és felháborító. Nagyjából ez az a pont ahonnan Richard Dawkins „Isteni Téveszme” című könyve kiindul és ahol most ez a bejegyzés befejeződik.
