Egy ateista naplója

„De ahol a megbecsülés és a társadalmi státus forgott kockán, az azonos nem iránti szexuális vágyat ténylegesen perverznek, betegesnek és egészében undorítónak tekintették. Sokkal több írás született a férfiak közötti szerelem tárgykörében, mint a nők egymás iránti szerelméről, minthogy a férfiak közötti szexuális kapcsolat közvetlen társadalmi és politikai következményei potenciálisan sokkal súlyosabbak voltak, míg viszonylagosan kevés forgott kockán két nő szerelmi viszonyában. Ezzel együtt akár a férfiak, akár a nők egymás közötti kapcsolatáról volt szó, az igazi kérdés  nem a biológiai nem identitása, hanem a partnerek közötti státusdifferencia volt, illetve hogy pontosan ki mit csinált és kivel. Az aktív férfi, aki anális közösülés során behatoló fél, vagy a passzív nő, akihez dörgölőznek, nem fenyegeti a társadalmi rendet. A gyönge, nőies férfi partner az, aki mélységesen hibáztatható, mind orvosi, mind morális szempontból. Már maga az arckifejezése, veselkedése nyíltan hirdeti természetét: pathicus az, akibe behatolnak; cinaedus az, akit természetellenes vágy ural;  a mollis pedig a passzív, puhány, nőies férfi. Ezzel ellentétben a tribade, a férfi szerepét játszó homoszexuális nő volt az, akit megbélyegeztek és elmarasztaltak, és akit a mollis-hoz hasonlóan erkölcstelen fantáziaképek gyötörtek, illetve akit a termékenyítőanyag-fölösleg és annak zsákutcába terelődése áldozatának tekintettek. A mollis és a tribade viselkedése így nem azért természetellenes, mert áthágták a természetesnek vett heteroszexualitás normáját, hanem mert a hatalom és a tekintély radikális, kulturálisan elfogadhatatlan visszájára fordítását demonstrálták, sőt szó szerint megtestesítették.” /Thomas Laqueur: A testet öltött nem/