K eresztény állam úgy jöhetne létre, ha tagjai mind valóban igaz keresztények lennének. Nem azok, és nem tudom, van-e olyan ember, aki egész életén keresztül annak bizonyulhat? Így hát a "kereszténység" utópia, mert nincsenek tagjai. A szocializmus-kommunizmus ugyanezért csak utópia, mert nincsenek hozzá szocialista, kommunista emberek. A demokráciát akarja-e valaki, vagy csak néhányan jól lovagolják meg? hát akkor az is utópia. Én azt gondolom, olyan társadalomban élhetne tűrhetően az ember, amelyben sok társadalmi forma élhet együtt. Amire az embernek szüksége van, az a közösségé lenne, ami annál több, sőt már luxus, az lenne magántulajdonban, a rászorulókon önfeláldozó hívők segítenének, kezükben talán az egészségügy?, a gyermekek tehetségének feltárása, a művészet talán szintén egy "jó" egyház kezében jó lehetne, de az oktatás csak állami!!!! Ilyen megosztás viszont azt hiszem, kívánna egy "fő"-t, ez esetben viszont szükséges lenne a királyság. A parlamentben minden irányból való sokat próbált szakemberek, pártok nélkül!!!!, és hogy a választási cirkusz is meglegyen a népnek, az újonnan kijelölt parlamenti szakemberek közül kiválaszthatná a legszebb mosolyú, legjobb szövegű, legszimpatikusabbat! Az egyes ember igyekezne ott dolgozni, ahol egyéniségének megfelelő feladatot kaphat, így lehetne megbízható szocialista a közösben, törtető kapitalista a luxusiparban, önfeláldozó az egészségügyben, stb. Én így képzelném.

A diverzitásnak tagadhatatlanul hatalmas szerepe van a biológiában és az evolúcióban, de egyre inkább kiveszőben van a társadalom szintjén. A politikai diverzitás azért lenne hasznos, mert akkor nem párthűségből szavaznának meg törvényjavaslatokat, hanem igaz meggyőződésből. Ez talán nem garantálja azt, hogy a javaslat jó, de legalábbis meggyőzőbbnek kell lennie. Manapság ugye Amerika a demokrácia mintaképe a legtöbbek szerint, de ha megnézzük ott tulajdonképpen kétpártrendszer alakult ki. Bár a törvényhozásban lévő két párt nem tiltja be a többit, de nem is módosítja úgy a választási törvényt, hogy más pártok is beférjenek. Igazából eközött a rendszer és az egypárt-rendszer között csak egy őszödi beszéd áll, ami valamelyik pártot mélyre elássa, és máris kialakulhat a demokratikus egypártrendszer. Az üzleti életben szintén lőttek a diverzitásnak. A monopol helyzetben lévő vállalatok a legtöbbször még csak annak a látszatát sem akarják fenntartani, hogy érdekli őket a vevő, hanem nyíltan megsarcolják a népességet, mert őket csak a pénzük érdekli. A diverzitás hiányában azonban nincs versenyképes konkurenciájuk, így az emberek végül hozzájuk fordulnak így is. A vallások között talán egy kissé rózsásabb a helyzet, bár a kereszténységnek és az iszlámnak nagyobb a befolyása, mint kéne. Egyébként ez érdekesebb terep, mivel a vallások olyan terméket árulnak, ami alapvetően vonzóbb, hogyha monopol helyzetben van. Mivel az embertől nagy bátorságot kíván egy kisebb kultuszt vagy vallást követni, és az esetleges társadalmi atrocitásokat megkockáztatni. Ezzel szemben a tömegekhez való csendes alkalmazkodás kifizetődő. Egyetértek veled abban, hogy fontos lenne a számos választási lehetőség fenntartása, mivel így mindenki oda mehet ahova a szíve húzza. Utópisztikus gondolatnak tűnik, mert manapság nem működik ez a rendszer, de talán tényleg a remény hal meg utoljára...