Még mielőtt komolyabban belekezdenék a blog kialakításába és vezetésébe engedtessék meg egy bejegyzés, ami bemutatja a gondolatvilágomat és annak az alapjait.
Tehát: feltéve, hogy Isten tényleg létezik (méghozzá a keresztény Isten (ez már önmagában ellentmondás, de ezt majd később bizonyítom)) és bármilyen okból magához szólítana egyetlen kérésem lenne csupán: "Akkor most megkérdőjelezhetetlen bizonyosságot adj arról, hogy ez valóság!"
Egy populárisabb példán: épp, hogy csak kijutottam a Mátrixból, és Morpheusz vigyorogva közli velem, hogy szabad vagyok. A hangszálaim ugyan gyengék, így közelebb hajol, hogy hallja elhaló panaszomat: "Ember vazze'! Akkor most bizonyítsd be, hogy ez nem egy másik mátrix!"
Honnan tudom, hogy mi a valóság és mi nem az. (Az ókori görög filozófusok óta megválaszolatlan kérdés).
A kérdés, amire én nem remélek választ, és az a kérdés, amit emberek milliárdjai feltenni sem mernek, vagy ha valaki fel is teszi helyettük vagy ők maguk megteszik, belegondolni nem mernek, mert olyan kín és szenvedés rejlik benne, amit csak nagyon keveseknek, és nekik is csak nagyon ritkán sikerül megélni. Nem merem azt állítani, hogy teljes mélységében éltem meg ezt a katasztrófát, és talán csak részben éreztem át a reménytelen elveszettséget, de az is elég volt ahhoz, hogy a máskor hidegvérű keménygyerek sírva roskadjon össze a fürdőszobában és késért könyörögjön, amivel felvághatja az ereit.Erről a kérdésről most ennyit.
(p.s. a blogot részben magamnak írom, dehát részben a publikumnak is, így minden érvelést és kommentet szívesen fogadok)
