A már említettekhez kapcsolódik a gondolat: még ha létezik is Isten, a világ dolgaiba való beleavatkozása szinte elkerülhetetlenül igazságtalanságot szülne (Ez jól látszik a Biblia első részében, ahol Isten hol eltörli az emberiséget a Föld színéről, mondván hogy meggondolta magát, hol megtiltja a gyilkosságot, majd pedig parancsot ad népírtásra, tehát végig túlzottan emberien vislekedik). Azt hiszem azzal mindenki tisztában van hogy Mózes első könyvében a genezis és az Éden kert sztori csak mese (méghozzá annak sem a legjobb, mivel egy kis gondolkodással egy gyerek is rájön a visszásságaira). Ennek szellemében idéznék egy görög klasszikust, aki persze nem volt ateista, csupán gondolkodó.

"Isten meg akarja akadályozni a rosszat, de nem képes rá?
Akkor valójában nem mindenható.
Képes volna rá, de nem akarja?
Akkor kegyetlen.
Képes is rá és akarja is?
Akkor mégis honnan származik a gonosz?
Nem képes rá, és nem is hajlandó?
Miért hívnánk Istennek akkor?"

/Epikúrosz/
Bocs a gyér fordítás miatt.

Olyan kérdések ezek, amiket egy hívő ember nem nagyon tehet fel, mivel alapjaiban rengetik meg az egész Isten-ötletet.
Találkoztam néhány eléggé gyér próbálkozással, ezeket a kérdéseket megmagyarázandó, de legtöbbször elég igazságtalan és felháborító dolgok jöttek ki belőle. Az egyik ilyen teória az volt, hogy a Bibliai Szodoma-Gomora sztori alapján, ahol valamilyen természeti katasztrófa lesújt, az azért van, mert az ott lakók mind a velejükig romlott bűnösök. Remek. A gyerekek, a csecsemők is? Itt bukik ez a teória (bár ha megfigyelitek a gyermekek ártatlansága szinte elő sem kerül az Ószövetségben, sőt mi több Isten az említett népírtást azzal együtt parancsolta meg, hogy sem nőt, sem csecsemőt életben ne hagyjanak. Az Újszövetségtől kezdve viszont a gyermekkor ártatlansága értékként kezd megjelenni, Jézus tanításai miatt). A bibliai Isten egy picit egységesebb álláspontot is kigondolhatott volna, mielőtt elkezdett könyvet írni. Na de a biblia ellentmondásairól majd később.