amikor "vakon követjük", akkor meg az a bajunk, és nem akarjuk vakon követni sem, de elvetni sem a fix pontot. Így vagyunk programozva, ugyanannyi szabadságra, mint amennyi biztonságra van szükségünk, jó lenne egyensúlyba tartani. Nem tudjuk, mert mindkettőből mindig többet akarunk, és nem nyugszunk bele, hogy az egyik csak a másik rovására növekedhet. Lehet az égre nézve Istent alkotni, hinni a biztonságot, de hadd szabadjon nekünk oda jobban kitekinteni, és meglátni a kődarabokat. Nehéz ám belenyugodni, hogy egy kődarabkán véletlenül kialakult élősködők vagyunk. Ha már így van, legalább eszünk ne lenne hozzá, mert ez félelmetes. És még száguldozik is velünk az egész mindenség, hát hogy ne akarnánk kapaszkodni... lehet, hogy ez az egész csak az istenek szemétledobója...