Bármennyire is igyekszik az ember leszarni a világot, valamennyire azért visszaigazolást is vár tőle. És így nekem is jól esik az, amikor szembesülhetek azzal, hogy nem vagyok az egyetlen, aki úgy gondolkodik ahogy. A mai élményem: a poszt-modern irodalom felér egy szentségtöréssel. Most éppen Virginia Woolf-ot elemeztük egy órán, és megbeszéltük, hogy a világban mennyire nincsen fix, viszonyítási pont. Ami van, az csak a képzeletünk műve, mert egy kicsit úgy érezzük magunkat, mint aki rémálmából riad fel és egy újabb rémálomban találja magát. Ekkor kétségbeesetten kapkodunk valami után, ami stabilnak és változatlannak látszik, és ha valami egy pillanatig annak tűnik, akkor már hajlamosak vagyunk kijelenteni, hogy az nem változik sohasem, és minden változásra vakon követjük, mindaddig amíg a változás tényét már magunk sem tudjuk megtagadni. Ekkor felriadunk a rémálomból, és rögtön vadul kutatni keresünk valami után, ami olyannak tűnik mintha...
Mai élmény
2010.10.20. 18:38 varkány
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://diaryofanatheist.blog.hu/api/trackback/id/tr966035494
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
éva 2010.10.21. 09:16:49
amikor "vakon követjük", akkor meg az a bajunk, és nem akarjuk vakon követni sem, de elvetni sem a fix pontot. Így vagyunk programozva, ugyanannyi szabadságra, mint amennyi biztonságra van szükségünk, jó lenne egyensúlyba tartani. Nem tudjuk, mert mindkettőből mindig többet akarunk, és nem nyugszunk bele, hogy az egyik csak a másik rovására növekedhet.
Lehet az égre nézve Istent alkotni, hinni a biztonságot, de hadd szabadjon nekünk oda jobban kitekinteni, és meglátni a kődarabokat.
Nehéz ám belenyugodni, hogy egy kődarabkán véletlenül kialakult élősködők vagyunk. Ha már így van, legalább eszünk ne lenne hozzá, mert ez félelmetes.
És még száguldozik is velünk az egész mindenség, hát hogy ne akarnánk kapaszkodni...
lehet, hogy ez az egész csak az istenek szemétledobója...
