Egy olyan jelenségre – és annak egyik speciális példájára – figyeltem fel, amely a világtörténelem folyamán mindigvégig , kivétel nélkül minden korban tettenérhető volt. Ezt a jelenséget egészen röviden így lehetne megfogalmazni: a gyakorlatba való áthelyezés degradálja az eszmét. Ennek okai összetettek, bár talán a legalapvetőbb része az, hogy az egyén sosem tudta/tudja a saját érdekeit egy olyan közösségnek alávetni, akikkel semmilyen személyes kapcsolata nem áll fenn. Nem ezt akarom boncolgatni, hanem inkább a jelenség egyik legkirívóbb példáját mutatnám be: a kereszténységet.
Ahogyan az már a kommentekben elhangzott, a kereszténységgel semmilyen probléma nem volt nagyjából Jézus Krisztusig. Ezt az időszakot még kihúzhatjuk egészen odáig, amikor Jézus követői („az Egyház”) el nem kezdtek intézményekbe tömörülni.
Már eleve érdekes kérdés, hogy miért kezdtek intézményeket kialakítani a hívők, hiszen a „szent írás” nem említett ilyesmit, ám ahogyan az lenni szokott végül találtak egy passzust, amire ezt is rá lehetett fogni: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat… Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt 16,18-19)
„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek.” Ez utóbbi sem feltétlenül mondja azt, hogy állítsanak fel egy intézményt, amelynek feje egymagában rendelkezik majd a világ valamennyi hívője felett, és isten egyetlen igaz, tévedhetetlen és tejhatalmú hírnöke lesz.
Mindegy is hogyan, de az egyház idővel intézménnyé fejlődött és nagyjából innen kezdődött a legfelháborítóbb csalások, hazugságok, kegyetlenségek és további bűnök szinte végtelen sora, amelyet a „békességet és tökéletességet kereső” hívők elkövettek.
Az egész kezdődött azzal, hogy eleve nem lehetett egy házról beszélni, mivel a kereszténység akkor még számos a rituáléikban, és tanításaikban olykor nagyon is eltérő irányzatokra oszlott. A könyvégetések, és a gyűlölködés már ekkor elkezdődött, ami ugyebár eléggé ellentétes a krisztusi tanokkal.
Az egész kezdődött azzal, hogy eleve nem lehetett egy házról beszélni, mivel a kereszténység akkor még számos a rituáléikban, és tanításaikban olykor nagyon is eltérő irányzatokra oszlott. A könyvégetések, és a gyűlölködés már ekkor elkezdődött, ami ugyebár eléggé ellentétes a krisztusi tanokkal.
A probléma abban is rejlik, hogy az intézményesülésben azok, akik igazán megértették a tanok lényegét nem akartak részt venni. Az ilyen ideális keresztényekben megvolt a kellő alázat ahhoz, hogy beérjék egy csendes és istenkereső élettel. Ezzel szemben, az intézményeket, eleve olyan ambíciózus és törtető emberek építették fel, akiknek sokszor annyi közük sem volt a krisztusi tanokhoz, mint Adolf Hitlernek. Ezektől a törtetőktől nem is várhat sok jót az ember. A békesség, szeretet, megértés és testvériesség eszméje adott volt, épp már csak úgy kellett magyarázni azt, hogy a kegyetlenség, kapzsiság, embertelenség tökéletesen klappoljon vele. Meg kell valljuk, az egyházi vezetők mindig is rendkívüli (szónoki) tehetséggel békítették össze ezeket az ellentéteket.
Már akkor is felháborított a következő eset, amikor még keresztény voltam. Mint azt minden jó katolikus tudja, a keresztényeket véres üldöztetéseknek tette ki hitük egészen 305-ig, amikor is „Nagy” Konstantin császár gátat szabott az erőszaknak. 325-ben következett az első nikaiai zsinat, ahol is az ariánus eszmék (Jézus és az Atya egylényegűsége) kérdése volt terítéken. A nyertes fél kihirdette saját igazát, a vesztest pedig tűzzel vassal üldözni kezdte. Na hogy is volt ez? 20 év? Ez még akkor sem volt egy emberöltő. Szó szerint az űzött vadból lett vadász. Azok kezdték el embertársaikat tűzzel és vassal űzni és gyilkolni, akiknek nem kellett mélyre túrniuk emlékezetükben ahhoz, hogy tudják milyen érzés ez a másiknak.
Az ember gyarló. Gratulálok. Erre már akkor is rájöttek, mert igen szembetűnő igazság és mellesleg rendkívül hasznos kifogás, arra az esetre hogyha valakinek nincs kedve az általa szigorral és kegyetlenséggel betartatott eszméket követni. Érdekesen állt szemben ezzel az igazsággal az a tan, amely a mindenkori pápa tévedhetetlenségét és minden halandó felett állását hirdette. Persze ez is ki lett magyarázva: a pápa valójában nem is ember, hanem sokkal több annál, még akkor is ha ugyanúgy anya szülte, húsból és vérből van, és ugyanolyan gyarló, mint bárki más. Aki ezt ki merte mondani, minimum a közösségből való kitaszíttatásra számíthatott, de sokkal gyakrabban inkább máglyahalálra.
És érdekes akkor egy pillantást vetni azokra a tökéletes és bűntelen pápákra, akik isten „jámbor” népét téregették. IV. Bonifác azután lett pápa, hogy rettenetes cselekedetei miatt korábban már kétszer is kitaszították az Egyházból. Bizonyos Sergius-nak az a hálátlan feladat jutott, hogy pápaságát csak úgy érhette el, hogy a jogos elődjét, és az őt megelőző vetélytársát saját kezűleg kellett megfojtania. Teodóra és Marózia (hölgyek) személyében pedig olyan hölgyek irányítása alá került a Szentszék, akik semmilyen eszköztől sem riadtak vissza saját céljuk elérése végett. Így bár formálisan nem voltak pápák, valójában a pápaság felett álltak és az ő hatalmuk/befolyásuk döntött arról, hogy mi is Isten akarata. Az már igazán említésre sem való, amikor utcalányok serege tivornyázott a Vatikánban éveken keresztül és hogy a „pornokrácia” kifejezés valójában egyházi eseményeket/időszakot takar.
"Amikor az Úr Izráel fiai kezébe adta az emóriakat, Józsué az ÚRhoz szólt, és ezt mondta Izráel jelenlétében: Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is hold, az Ajjálón-völgyben! És megálla a nap, és vesztegle a hold is, a míg bosszút álla a nép az ő ellenségein. Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig." (Józs 10:12-13)
Az csak hab a tortán, hogy az egyház egészen a 16-ik századig visszhangozta a „pogány” Arisztotelész tételét, miszerint a Nap, a Hold és az összes többi égitest a Föld körül kering, mert ha nem ott keringene, hogyan tudta volna Józsué megállítani őket. Gallilei még meghátrált az inkvizíció „keresztényi szeretete” előtt és visszavonta eretnek tanait, amelyek mint utóbb kiderült, helyesek voltak. 1543-ban a pápaságnak nem volt már ekkora mázlija. Történt ugyanis hogy mégegy szégyenletes tudós megpróbálta az igazságot feltárni. Ám ezúttal semmilyen fenyegetés, vagy kínzás nem hathatott, mivel Kopernikusz saját halálos ágyán kapta csak kezébe kinyomtatott művét, így picit késő volt visszavonatni azt, a tiltólistára helyezés pedig nem nagyon oldotta meg a gondot.
Azt hiszem a lényeget felvázoltam. Aki szeretne többet tudni a katolikus egyház gyalázatos múltjáról, annak szívből ajánlom Nemere István írásait, illetve a könyvtárak telis-tele vannak világi történészek írásaival. (Figyelem: a szocializmus évei alatt keletkezett műveknél nem ritka jelenség, hogy az igazságot eltorzítják/eltúlozzák annak érdekében, hogy elvi ellenségeiket bemocskolják, köztük az egyházakat is. Ezeket az írásokat mindenezek figyelembe vételével tessék olvasni)
Mellesleg a szocializmus lehetne a következő eszme, amelyet ilyenmódon kritizálhatnánk. A teljes vagyonközösség, egyenlőség és testvériség jelszavai mögött megbúvó rendszer kegyetlenkedései csak azért visszhangzanak erősebben, mert csupán évtizedek és nem évszázadok választanak el minket azoktól az időktől. Manapság nagyon divatos Magyarországon gyűlölni a kommunista rezsim minden egyes hibáját, míg a kereszténység kegyetlenkedési immár kikerültek a köztudatból.
Mellesleg a szocializmus lehetne a következő eszme, amelyet ilyenmódon kritizálhatnánk. A teljes vagyonközösség, egyenlőség és testvériség jelszavai mögött megbúvó rendszer kegyetlenkedései csak azért visszhangzanak erősebben, mert csupán évtizedek és nem évszázadok választanak el minket azoktól az időktől. Manapság nagyon divatos Magyarországon gyűlölni a kommunista rezsim minden egyes hibáját, míg a kereszténység kegyetlenkedési immár kikerültek a köztudatból.
Még egyszer: a gyakorlati megvalósítás degradálja az eszmét. Ez alól nincsen kivétel. És talán megér egy másik bejegyzést az, ahogyan a fennen hangoztatott „demokrácia” visszájára fordul és tulajdonképpen elbukik a történelem rögös talaján.