Egy picit beleástam magam a kreacionizmus-darwinizmus ellentét kérdésébe és továbbra is azt mondom, hogy mindkét oldalra szükség van. Először is hiszem, hogy szükség van kételkedőkre (ez esetben a kreacionistákra), mert ha senki sem kételkedne, akkor oda jutnánk, hogy a tudománynak sem kellene bizonyítékokkal és érvekkel alátámasztott elméleteket felállítania. Ilyen időszakon már ment keresztül az emberiség, amikor például bizonyos vallási csoportok kijelentettek valamilyen minden alapot és bizonyítékot nélkülöző marhaságot, aztán meg arra használták fel a hatalmukat, hogy a megfélemlítés eszközével tüntessenek el minden olyan nyomot, ami kérdőre vonja dogmájukat. A probléma csupán annyi, hogy a tudománytól elvárjuk a következetességet, és legtöbbször a tudomány is elvárja magától, csak éppen a vallástól nem várja el senki. Érdekes azt olvasni, hogy egy kreacionista a logikus érvelést és a bizonyítékokat kéri számon egy darwinistán, amikor a saját maga által kínált alternatívában töredék annyi logika van (és semmi konkrét bizonyíték). Így azonban azt kell mondjam, hogy kész vagyok kételkedni az evolúció elméletében, amint lesz olyan alternatíva, amely logikusabb és bizonyíthatóbb annál. Az azonban abszurd elvárás, hogy visszalépjünk egy babonás, logikátlan, és bizonyíthatatlan elmélet kedvéért. Talán ez az egyik oka, annak hogy a tudósok többsége Darwin mellett voksol: mert bár vannak hiányzó részletek az elméletben, de még így, hiányosan is sokkal több mindent magyaráz meg, mint a korábbi elképzelések.
Az egyik fő érv az evolúció ellen az, hogy tudományosan nem megfigyelhető, nem lehet alkalmazni és így kísérletezni sem lehet vele. Ez való igaz. Az mellékes, hogy ugyanez a kreacionizmusra is igaz. Eszembe jutott egy hasonló eset. Talán néhányan ismerik számoszi Arisztarkhosz elméletét, miszerint a naprendszer középpontja a Nap és a Föld kering körülötte. Ez akkoriban is (i.e. II. évszázad) és később is bizonyíthatatlannak tűnt, mivel érdekes módon az egyetlen lehetséges tudományos eljárás, a megfigyelés közel 1700 éven át az ellenkezőjét bizonyította. További közel 200 évbe telt, mire az elmélet a gyakorlatban is hasznosíthatóvá vált. 1962-ben indultak az első Mariner űrszondák a Naprendszer felfedezésére és lám úgy találták, hogy Arisztarkhosz nem tévedett. Persze kételkedők még ekkor is maradtak, amolyan „csak akkor hiszem, hogyha a két szememmel látom” típusú emberek. Az ilyen ostobákkal nem is érdemes foglalkozni, mivel ugyanilyen alapon vannak olyanok, akik máig abban hisznek, hogy a Föld lapos.
A következő ellenérv, a majom-ember állapot közötti átmenetről árulkodó fosszíliák hiánya. Mivel régészetben és őslény kutatásban nem vagyok szakértő, nem tudok nagyon érvelni ebben a kérdésben. Mindazonáltal nem értem, hogy a megtalált ősember leletek (cromagnoni; neandervölgyi stb.) miért nem számítanak bizonyítékként az átmenetre. Ha valaki ezt elmagyarázná nekem, azért roppant hálás lennék.
Egy másik szempontot is szeretnék felhozni. Szerintem Darwin idejében az evolúció ötlete nem volt annyira nagy újdonság. Ezzel nem a tudós hírnevét és érdemeit szeretném lefokozni. Csupán arra célzok, hogy az elmélet már akkor sem volt olyan teljesen váratlan, „bumm a semmiből” berobbanás, hanem már egy ideje benne volt a tudományos légkörben. Elvégre a tudomány legalapvetőbb ötlete az, hogy a világunkban minden okok és okozatok láncolata, és ez egyben a megismerés, az emberi gondolkodás, a logika alapja. Nincsen ok okozat nélkül, még akkor sem, ha egyes láncszemeket nem ismerünk. Szerintem nem volt annyira váratlan, hogy valaki ezt az ötletet fogta és alkalmazta az élővilág vizsgálatára is. Ez az ember persze nem akárki volt, hanem Charles Darwin maga, amiért tisztelet illeti.
Ha valóban nincsenek fosszíliák, ám legyen, kész vagyok elhinni, hogy Darwin tévedett, de azt nem azért fogom tenni, mert egy kétezer éves mesekönyv egy logikátlan és hihetetlen magyarázatot szolgáltat helyette.
Egy másik érv a darwinizmus ellen (valami hülye szerint) az, hogy nincsen egységes tudományos álláspont, hanem még az evolucionisták is megosztottak. Bár őszintén szólva, nem látom be, hogy ez mennyiben bizonyítja az elmélet helytelenségét, de tegyük fel, hogy elfogadom ezt a logikát: ha egy elméletben kételkednek, akkor az hamis. Igazából ez nem vezet sehova, mert ugye isten létében is kételkedünk, de tulajdonképpen még a saját létünkben is. Így ezt az érvelést követve egyértelmű, hogy semmi sem létezik.
