Épp elégszer halottam már azt a vallásos tételt miszerint:
ateizmus=gonoszság
Mivel felháborítónak találom ezt az igazságtalanságot (legfőképpen olyanok szájából akik mások szemében a szálkát is, de a magukéban még a gerendát se) ezért ezt a kérdést fogom körbejárni a közeljövőben.
Ez amolyan kis projekt, amit az érvek boncolgatásával kezdek.
Első érv:
Az ateisták semmilyen törvény és erkölcs szerint nem élnek, ezért csakis gonoszak lehetnek.
Ez így helyből hamis állítás. Kezdjük a törvényeknél: nézzük meg miben is különböznek a szekuláris és a vallási törvények (azért szekuláris, mert az egyformán vonatkozik hívőre és nem hívőre, így az ateista nem tehet mást minthogy elfogadja vagy megy a dutyiba). Miért volna felsőbbrendű a vallási?
Ezt a szentnek tartott Tízparancsolaton parancsonként fogom vizsgálni.
1. Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj.
Klasszikus értelmezés: a parancs apróbetűs része szerint ez csak akkor érvényes az emberekre, hogyha azok a Római Katolikus hit szerint élnek. Más vallásúak, vagy felekezetűek esetén, az Úr semmi ilyesmit nem üzen, csak azt, hogy rohadt gyorsan térjenek át a katolikus vallásra különben dádá lesz.
Modern értelmezés: II. János Pál pápa nagy nehezen elfogadta, hogy más vallások is vannak a Földön és azokkal is szót kéne érteni, ezért az áttérést csupán erősen ajánlottnak nyilvánította. (Ja, és bocsánatot kért azért, amiért a meg nem térőket vérbe fojtották évszázadokon át).
A csúnya szekularizált törvények: De mégis melyik istent? Ez a sok hülye itt mind arra esküszik, hogy a sajátja az igazi, de bizonyítani egy se tudja.
Najó, cseszed. Legyen vallásszabadság, az csak nem árt! (avagy senkit sem szabad hite miatt üldözni; ezt persze az Egyház semmibe vette, mert szeretett üldözni)
Európában először: Az 1568-as tordai törvény (Erdély). Azt hiszem nem vitathatjuk, hogy ez a törvény fényévekkel jobb, mint az első parancsolat. Végülis az ötlet megszületése után kb 400 évvel már a hívők is belátták ezt.
2. Isten nevét hiába ne vedd!
Klasszikus értelmezés: első alkalommal vesszőzés, másodikkor megpálcázás, többszörös visszaeső esetén halálbüntetés. (Nem túlzás ez egy picit?)
Modern értelmezés: Isten sokkal magasztosabb és feljebbvaló annál, hogy ilyesmi megsértse, vagyhogy az emberek közbenjárására szoruljon a sértés megtorlásának terén.
A gonosz szekularizált törvények: Mégis melyik isten nevét a több ezerből? Helyből ki is végezhetünk mindenkit, aki megszólal. Ennek semmi értelme, senki se öljön meg senkit ilyen marhaság miatt.
3. Az Úr napját szenteld meg!
Klasszikus értelmezés: ha valaki vasárnap ökrökkel/lovakkal dolgozik, vegyék el azokat tőle (gondolom nem az dolgozott vasárnap, aki megtehette, hogy lazsáljon, mert amúgyis húsz ökre volt) Vagyis vegyük el attól, akinek amúgy sincsen. Aki szerszámmal dolgozott attól elvették azt is, de ha visszakarta kapni, akkor a megnyúzásáért cserébe megkaphatta. Ha valaki nem böjtölt, akkor egy hétre étlen szomjan egy sötét verembe dobták. Remek.
Modern értelmezés: Hát ez a szigor tényleg egy picit túlzás volt! Bocs és felejtsük is el! Akkor jöttök, amikor akartok...
Szemét szekuláris törvények: (Melyik istenét mégis?) Cseszed Jézus nem is december 24-én született. És mégcsak nem is 0-ban. Najó, ha akarják legyen pár ünnepnap, aztán felejtsék is el a többit, mert semmi alapja sincs az egésznek. Így annak sincs értelme, hogy embereket kínozzunk meg, vagy a megélhetésüket vegyük el emiatt.
Mejegyzés: a klasszikus értelmezés legtöbbször a szekuláris törvények nyomására változott meg és öltött modernebb formát. Folyt köv.
A gonosz ateista téveszméje 1.
2010.11.07. 21:19 varkány
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://diaryofanatheist.blog.hu/api/trackback/id/tr986035487
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
theatheist 2010.11.07. 21:27:19
Mint látszik az első három törvény alapján, ott ahol a hívő azt mondta, hogy "Öljük meg!" vagy, hogy "Kínozzuk meg" ott a rendes ateista csak annyit mondott, hogy "Semmi közöm hozzá! Legyen békesség és ennyi."
öregdiák 2010.11.10. 11:12:11
Nos, nem tárgyalva a megmagyarázhatatlan szentháromságot, a zsidó hitből nőtt kereszténység szerint egy az Isten. Bárhol, bárhogy is szólítják, az mindenképp az EGY Isten.
Különbség a vallásban van, vagyis az imádat, és a szertartás módjában.
Lehet tehát bármilyen, és bár ahány vallás a világon, az Isten attól még egy és ugyanaz marad.
Ha eddig eljutnának, máris nagyobb lenne a békesség.
Persze, minden nép "felöltöztette" az ő Istenét, a vita az így rákent tulajdonságok, cselekedetek, törvényhozások miatt van.
A biblia ugye azt mondja, hogy Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert, de valójában minden nép a maga életmódja szerint, a saját képére és hasonlatosságára gyúrogatta istenét.
Azt kellene elismerni, hogy az attól még ugyan az az Isten.
Azután már könnyebb lenne leszedni róla a sok sallangot.
A törvényhozásnál szükség volt Istenre hivatkozni, mert ugyan hogy másképp hihette a nép, hogy az ő egyszerű társa tényleg neki akar jót a törvények kényszerű elfogadtatásával? Az együtt éléshez kell a törvény, és kell, hogy minél nagyobb hatalom álljon mögötte, hogy mindenkire érvényessé lehessen tenni.
Ma a fegyver ereje áll a törvény mögött.
Akkoriban mindenkinek volt fegyvere, bárki igazságot szolgáltathatott vele önmagának, ezért kellett elhitetni a még felsőbb hatalom létezését, amire viszont az ember úgy is hajlamos volt.
theatheist 2010.11.10. 23:04:34
Nagyon érdekes amit felvetettél, kedves Öregdiák!
Ha visszanézünk az emberi történelem kezdeteire valóban azt látjuk, hogy akkor még a szekuláris (persze akkor még nem így hívták) hatalom is emberfeletti erők közbeavatkozásával akarta saját fennhatóságát bizonyítani. Nézzük például az egyiptomi fáraókat, akiket a hagyományok szerint Hórusz istenség földi megtestesülésének tekintettek az alattvalók. Valóban előbb született meg az isteni hatalom és csak aztán a világi. Majd e kettő ütközéséből bontakoztak ki a történelem legnagyobb konfliktusai, már az ókori egyiptomban is.
A másik észrevételed is nagyon értékes: az istenkép mindig az aktuális társadalmi normákhoz igazodott. Ez minden vallásban megjelent. Ha megnézzük például a zsidó társadalmat, azt láthatjuk például, hogy a közösségnek nem voltak különösebb morális kifogásai a gyilkosság ellen. Így például akárhogy tiltották is a gyilkosságot, a megkövezések és a kivégzések semmilyen lelki terhet nem jelentettek azok számára akik az ítéletet végrehajtották. Ezért is van az, hogy annyi, manapság már elnézhetőnek tűnő bűnre ilyen súlyos büntetést szabtak ki. Ha ugrunk az időben, például a Középkorba, ott is láthatjuk, hogy egy-egy kivégzés, máglya-halál, lefejezés, vagy akasztás szórakozást jelentett a nép számára. Az emberek nem rettentek vissza a gyilkolás tényétől, bár már nem ők hajtották végre az ítéletet.
Egészen mára pedig társadalmunk elért arra a pontra, ahol az emberek többségének nincsen gusztusa az ilyesmihez. Bár ez is eléggé optimista elgondolás, mivel például 1956-ban is voltak lincselések, és látszólag a tömegnek nem volt kifogása a dolog ellen. Persze az adott helyzetben a tömeg-pszichológia másképpen, szinte anarchikusan működik és általában sem isteni, sem világi hatalomtól nem riad vissza. És ugyanígy az egyén talán még alkalmaszkodik az istenképhez, a valláshoz, de összességében szerintem valójában az istenképnek kell alkalmazkodnia a tömegek igényeihez. Ha nem teszi, akkor végül senki sem fog hinni benne, és szép lassan feledésbe merül. Ilyen volt annak idején a görög, majd a római istenek kaotikus világa. A tömegek igényei változtak, stabilabb, statikusabb alapokra vágytak, és ezért fordultak az egyistenhit, a judaizmus, a kereszténység, az iszlám stb. felé.
Na ez jó hosszú lett:D Köszönöm a kommentet!
