6. Ne paráználkodj!

A klasszikus értelmezés szerint a szexuális kapcsolat csakis akkor lehet tiszta (sőt, akkor sem) hogyha a gyereknemzést szolgálja, s ezen túl a nőnek semmiféle gyönyörérzést nem nyújt.

Érdekes és meglehetősen hímsoviniszta erőszaktétel ez a természeten, amellyel (pont az ezt vallók szerint) isten áldott meg bennünket. Persze ezzel semmiféle gond nem lett volna (hiszen a pasinak jó volt ez, és ugyebár ő írta a vallást). Csakhogy valakinek az az ötlete támadt, hogy a nőket is egyenlő elbánásban kéne részesíteni. Na ez a mai napig felháborodást kelt. Nem is értjük, hogy várhatják el ezt tőlünk. Hiszen isten is azt akarta hogy a Föld csakis a fehér pasiknak legyen jó hely.

A szexualitás épp csak kezd kilépni a tabuk közül, de a népesség hatalmas hányadában még mindig a régi nézetek élnek, amelyek alárendelik a nőt a férfi vágyainak és gyönyörének. Mondanunk sem kell, hogy ez nem vall semmilyen kölcsönös érzelemre csakis az uralkodásra és birtoklásra, így azt kell mondjam, hogy a régi világban a szexualitás olyannyira az érzéketlenségig alantosult, hogy szégyen.
Na most ez lassan változik, és azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem a vallás modernizációja miatt, hanem a gyűlölt, eretneknek titulált (szekuláris) irányzatok miatt, amelyek egyenlőséget és szeretetet hirdetnek az ágyban is.

Persze, mindezek után könnyű átesni egyik végletből a másikba (teljes megvonásból a teljes szabadságba), számtalan embert ismerek magamis, akiknek a szex csak móka, és kb minden héten mással dugnak. Igazából undorodom is ettől és sajnálom is őket, amiért számukra ennyire üres és tartalmatlan aktussá vált a szex (heti partnerváltásnál szerintem nem beszélhetünk nagy érzelmekről). Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy az égvilágon semmi közöm az ő privát ügyeikhez. És itt a hangsúly.

Mint már említettem az egyház évszázadokon át leste az emberek magánéletét és mindig ott volt rinyálni, hogy ezt meg azt nem szabad. Mindeközben a vatikán nem egyszer nyitotta meg kapuit a római utcalányok előtt, nem egy pápa tartott szeretőket és nemzett számtalan kölköt, illetve a papok egy részének kedvelt hobbija megkörnyékezni a ministráns fiúcskákat. Ez kiváló példája a képmutatásnak.
Egyben azt is megmutatja, hogy a szexuális erkölcsösség egyáltalán nem hit vagy hitetlenség kérdése. Erre maga az egyház adta a legjobb példát, mint ahogy a következő parancs esetében is. Summa summarum: a vallásosság nem egyenlő az erkölcsösséggel, és a vallástalanság sem egyenlő az erkölcstelenséggel. Ennyi.