7. Ne lopj!
Ez is igen problematikus parancs volt. Egyértelműen senki sem vette komolyan, hívő és nem hívő egyaránt. Kezdjük ott, hogy a pogányoknak nincs joguk a tulajdonhoz (kivéve ha túl sok a kardjuk és az ágyújuk, amivel azt védik). Így rengeteg perecedens volt arra, hogy a szent életű keresztények ártatlanok vérét ontva raboltak aranyat jézus krisztus dicsőségére. Azt már nem is említeném, hogy a római szentszék olykor milyen agyafúrt módszerekkel próbálta kicsalni hívei pénzét és azt milyen célokra fordította. Elég annyit megjegyezni, hogy róma semmiben sem volt jobb, mint bármely hódító hadúr. Hatalmat és vagyont harácsolt, ha kellett tisztességtelen módszerekkel is. Szerintem ez is lopás, de egyesek szerint nem, és róma továbbra is szent.
A másik probléma ezzel a kérdéssel még a szekulárisokon is kifogott. Ugyanis amikor a nőknek nem lehet vagyona (amikor a nőt emberszámba sem veszik), akkor igen problematikus a lopás. Amikor az egyik ember úgy birtokolja a másikat, mint egy élettelen vagyontárgya, akkor szintén igen érdekes a lopás esete. És az, hogy ez megváltozott, kevéssé írható a hívők számlájára. Azok akik még mindig nem fogták fel, hogy a biblia csak egy szimbolikus jelentőségű mesegyűjtemény, valójában egy kétezeréves hagyományokon alapuló eszmerendszert akarnak követni, észre sem véve, hogy az már két ezek éve sem működött jól, és hogy igen durván újra kéne értelmezni, hogyha haladni akarunk valamerre. Ilyen probléma például az, hogy róma a mai napig nem ismerte el a nők egyenjogúságát (mondjuk az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az amerikai alkotmány sem tette meg ezt). Pap csak férfi lehet. Mintha a papi hivatás legfőbb eszköze a pénisz lenne (Richard Dawkins). De ez már messzire megy az eredeti témától. A lényeg: a lopás kérdésében hívő és nem hívő nem különbözik.
