HTML

Egy ateista naplója

Friss topikok

  • theatheist: Szia! Köszönöm a hozzászólásod, örülök, hogy találtál valami érdekeset a sok hülyeség között, ami... (2013.10.14. 22:44) Jézus vs Buddha
  • theatheist: Köszönöm szépen :) (2013.10.06. 20:04) A forrás
  • haloventime: Köszi a beszámolót, és gratulálok a helyezésedhez! Üzenetben válaszolok, úgyhogy majd nézd a post... (2013.04.08. 20:52) két vélemény
  • theatheist: A nap beszólása pedig (Y-tól) "Te nem ismerted X-et, mert nem olvastad a könyvet, pedig csak ilyen... (2013.03.18. 17:16) A hívő lélek torzulásai
  • theatheist: Én sem igazán akartam róla beszélni csak épp belefutottam a facebookon és ide akartam kapcsolni, h... (2013.02.25. 16:45) Korán reggel

Címkék

pozitivizmus vs nihlizmus

2012.04.05. 20:38 varkány

Nemrég olvastam egy könyvet a zen buddhizmus gondolatvilágáról. Nem tudom számít-e, de a szerző egy evangélikus lelkész, Liptay Lothar. Ez érthetővé teszi alapfeltevéseit, eggyen akkor is nagyon megakadtam. Ez pedig a következő:

A pozitivizmus minden esetben jobb/több/pozitívabb, mint a nihilizmus (a nihilizmunak itt nem annyira a társadalmi és erkölcsi, hanem a filozófiai dimenzióját értve). A kérdésem tehát: miért volna az jobb, hogy ha én pozitívan próbálok gondolkodni még akkor is, hogyha az nem felel meg a valóságnak?

Önmagában nem a pozitivizmussal van gondom, de eddig szinte minden egyes pozitivista filozófiában azt láttam, hogy mivel a világban nehezükre esik megtalálni a pozitív gondolkodás alapját ezért szükségét érzik valamiféle metafizikus/földöntúli alap megteremtését és gyakorlatilag képtelenek valami jót találni, ahelyett hogy feltalálnának.

De ez a feltalálás miért kéne, hogy jobb legyen annál, hogy ha nincs akkor inkább nem találok. (Igen, szerintem a nihilizmus egész egyszerűen realista). Az pedig már csak sajnálatos, hogy az ember pszichológiai alkata olyan, hogy csak pozitivista módon tud működni (nem ritka, hogy valaki épp csak addig él, amíg kedvet érez rá, célt lát, értelmet stb.). Ezáltal az ember gyakorlatilag képtelen az igazság objektív meglátására, mert nem az igazságot keresi, hanem a számára kedves/kedvező feltételezéseket, elméleteket.

Összességében véve: a pozitivizmus akkor lehetne jobb, mint a nihilizmus, ha minden metafizikus dimenziót nélkülözve a valóságból merítené élményanyagát. Így mind az ember alkata mind a valóság kifejezésévé válhat. (De ez a minőségbeli különbség még mindig csak az ember szubjektív nézőpontjából nézve létezik, egyébként nem).

Szólj hozzá!

Én?

2012.04.04. 15:50 varkány

ego vs eco

Már korábban írtam a vallás és az egoizmus kapcsolatáról, s ami nem hagy nyugodni a dologgal kapcsolatban: a vallásos egoizmus vajon jellemhiba? Ezt a kérdést járnám most körül kicsit.

Épp az imént futottam össze egy releváns kijelentéssel:
"A pszichológusok egyet értenek abban, hogy alapvető szükségleteink között szerepel a biztonságra, az önbecsülésre és a fontosságra való igény." /Gary Chapman/

Biztonság, önbecsülés, fontosság. A nagy trió, már-már az ember szent háromsága. Tehát egyáltalán nem véletlen, hogy a vallás ezen pszichológiai igényeink kielégítésére irányul. Meg kell mondjam, ez elsőre amolyan össztársadalmi maszturbálásnak tűnik, amikor is önkielégítjük magunkat az objektív világ már-már nihilista semlegességével szemben. De mivel alapvető felépítésünkből akad, ezért hajlanánk arra, hogy elfogadjuk úgy ahogy van. Ember fogadd el magad! Ahogyan az úr teremtett úgy vagy jó! Csakhogy (és ez egy ordító "DE!") más kérdésekben pont azt nem fogadjuk el, amilyennek teremtetettünk/sikerültünk, vagyis azt amilyenek vagyunk. Jó példa erre a szexuális vágy, ami sokszor irracionális, ösztönszerű, de ugyanitt sorolhatnánk különös vonzalmunkat az agresszió és az erőszak iránt. Ezen ösztönök fölött elveszíteni a kontrollt, a modern társadalmakban nagyon is jellemhibának számít. Ebből kiindulva tehát a biztonság, önbecsülés, fontosság triumvirátusának eluralkodása is éppolyan jellemhibának számíthat, mint az ha valaki fűvel-fával dug.

Itt gondolhatnánk azt, hogy "jó, de az utóbbi három mégse okoz annyi kárt, mint a felelőtlen szex, mert hát gondoljunk csak az abortuszokra, az árva gyerekekre stb." Csakhogy ez nem teljesen igaz. Ha valaki túlesik a ló túloldará vallás kérdésében, vagyis onnan nyeri e három igényének teljes kielégítését, akkor a vallása elleni legkisebb támadást vagy kritikát is a saját biztonsága, önbecsülése, és fontossága elleni támadásnak könyvelhet el. És ezért küzdeni fog. Innen már nem is kell nagyot lépni, máris fundamentalistákba, vallási fanatikusokba,és terroristákba ütközünk aztán jön szeptember 11.

Természetesen nincs konfliktus addig, amíg az ember e három igényét nagyjából egyensúlyban elégíti ki mondjuk a családja, a karrierje, a vallása stb. Így bármelyiket éri kritika az illető könnyedén ki tud térni előle a másik kettőre támaszkodva. Akinek pedig kettő vagy kevesebb önbizalom-, önbecsülés-, és fontosságforrása van, annak sürgősen el kell kezdenie gondolkodni és keresni legalább egyet pluszba.

Szólj hozzá!

A nap tanulsága

2012.03.29. 09:59 varkány

Aki a saját ostobasága miatt hisz hülye módon (pl. agresszíven, térítősen, kompenzálósan stb.) az mindegy milyen vallásba pottyan bele, buddhizmus, iszlám, kereszténység, mormon, szcientológia stb. mindegyikben ostoba fog maradni, amíg meg nem ismeri önmagát. Még valami: az ostoba ember hitetlenként is ostoba fog maradni. Pózként ölti magára az ateizmust vagy agnoszticizmust és közben ugyanúgy agresszív, frusztrált, elveszett lesz, mintha hívő maradt volna.

És be kell valljam ettől az ostobaságtól magam sem maradtam és máig sem maradok mentes. Ez az önismeret fontos része szerintem, mert ha azt gondolnám magamról, hogy "én aztán nem" azzal csak áltatnám magam. De mivel az ostobaság természetes része a fejlődésnek, így nem érzem, hogy bocsánatot kéne kérnem miatta. Viszont nem is érzem annyira jogosnak, hogy kritizáljam azokat akik megrekedtek ennek az ostobaságnak egy korábbi szintjén, hiszen én is jártam ott. Rengeteg meditáció vár még rám.

Szólj hozzá!

A lét paradoxona

2012.02.25. 21:37 varkány

A dekonstruktivizmust kissé átgondolva, tisztáznom kellett, hogy tulajdonképpen mit és miért hiszek. A világ létének alapját egy feloldhatatlan önellentmondás, paradoxon alkotja. Az én gondolkodásomban ez valahogyan az alábbi oximoronban foglalható össze: a világ végső igazsága az, hogy nincsen végső igazság.
A metafizikus hagyomány a kezdetek óta felismeri (de elismerni nem szeretné) ezt az ellentmondást. Ez az ellentmondás pontosan az az őskáosz, amiből például a görög mitológia a világ keletkezését levezeti. Tehát az emberek metaforikus, illetve szimbolikus szinten igenis tisztában vannak ezzel a gonddal, a kultúra kezdeteitől fogva. Azonban mert társadalom nem alapulhat a káoszon és anarchián, ezért a kultúrának nem maradt más lehetősége, mint a paradoxon tagadása, leplezése, elfeledése. Ez adta a metafizikus hagyományok, és hitvilágok alapját. Vagyis isten az a kendő amellyel bekötjük a szemünket, hogy ne kelljen szembe néznünk a káosszal és a lét paradox természetével. Az igazság azonban át meg átszüremlik a kendő anyagán, s lehetetlen teljesen figyelmen kívül hagyni: az emberben ott a sejtés, hogy valami nem stimmel. Ha Isten teremtette a világot, ki teremtette Istent? És őt? Az isten elmélet végtelen regresszióba omlik, és önmagát dönti romba. A kijelentés, miszerint isten örök idők óta létezik, csupán megpróbálja elfedni ezt.

Összességében véve, a metafizikus gondolkodás megalapozta társadalmunkat, a fejlődés felhajtó ereje volt, és bizonyos fokig máig is az maradt, azonban egyértelmű, hogy súlyosan korlátozott a látásmódja. Az abortusz problémájára például a vallás nem fog választ adni, mert nem is célja. A vallás tiltani próbálja csupán, s közben nem jön rá, hogy a tiltás nem megoldás, csupán a probléma elodázása. Amolyan "Felejtsük el, mert nincs kedvünk gondolni rá. Ne csinálja senki!"
A tiltás miért is csak tologatása a gondnak? Nézzük a legkomolyabb tiltást, ami csak szóba jöhet: a gyilkolás tilalma. Azt kéne mondanunk, hogy isten legszentebb törvénye kéne legyen, a béke záloga. Ám a gyilkos ösztönt, a gyilkolásból származó direkt haszon szerzés nem függeszti fel. És ez megnyilatkozik abban, hogy a tiltás megalkotói (legyen szó akár isteni, akár világi jogászokról) saját maguk tekintenek el a tiltástól bizonyos helyzetekben (például háborúban). Ehhez hasonlóan az abortusz tilalma nem oldja meg a felelőtlenség, az alacsony társadalmi helyzet, vagy éppen a szexuális erőszak problémáit, csupán elodázza a megoldást. Ilyenkor volna szükséges elrugaszkodni a metafizikus gondolkodástól és annak korlátaitól, s igazi megoldást találni a modern kor problémáira és kérdéseire.

Szólj hozzá!

Dawkins

2012.02.24. 20:15 varkány

"Közismert, hogy a teológiai érdeklődésű emberek krónikusan képtelenek különbséget tenni aközött, ami igaz, és amit igaznak sze­retnének tudni."

Szólj hozzá!

Karácsony előtti agymenés

2011.12.20. 17:54 varkány

Ego

A vallások túlnyomó többségének ki nem mondott igazsága és üzenete az, hogy az ember mindenek előtt önmagában hisz. Például ahhoz, hogy a keresztény maszlagból bármennyit is bevegyen az ember, először meg kell győznie magát aról, hogy a világ teremtő erejének középpontjában áll, olyannyira, hogy életének minden szánalmas kis motívuma a túlvilági gondviselés nagyságos hatalma alatt van. Ilyen perverz körülmények között hagyhatja csak figyelmen kívül azokat a tényeket, hogy míg Afrikában évente több ezer éhező kisgyerek hal meg, addig az isten pont azzal van elfoglalva, hogy neki ötös legyen a töri dolgozata amire nem is készült fel igazán, vagy hogy jól végezze a munkáját, és kiváló pénztáros váljék belőle, mert az nagyon fontos, hogy a helyi közértben mindenki a lehető legrövidebb idő alatt jusson hozzá a termékekhez. Egoizmusunk szárnyalása igazán határtalan.
Önmagunk ilyesfajta dicsőítése persze teljesen logikusan következik pszichológiai alkatunkból. Mindeki a saját világnézetének a középpontja, ez így van és nem is lehetne másképp. Mindössze ezt kellett előbb társadalmi, majd univerzális szintre emelni, amelyből megszületett a mai vallások 99%-a: a világegyetem középpontja az ember.
Amikor ez az önmagunk által kitalált tétel nem teljesül, akkor pedig kínos magyarázkodás kezdődik. Például amikor egy természeti katasztrófa 10-20 ezer ember életét követeli, minden logikus cél nélkül (oka természetesen van) és mi azzal kell szembesülünk, hogy a bolygó nagy ívben szarik ránk, na azt nem lehet elviselni. Ilyenkor előállnak a papok és elkezdenek ötletelni: akik meghaltak mind bűsösök voltak; isten próbára tesz minket, mert ha a sátán miatt szendvedünk akkor ő tulajdonképpen rosszat akar nekünk, de ha az úr miatt, akkor ő csakis jót; tulajdonképpen nem is rossz meghalni, örüljünk neki ha egy pillanat alatt hamuvá válhatunk, hiszen így kapjuk isten szeretetét stb.
Ezek az önmaguknak és egymásnak is ellentmondó magyarázatok pedig mindvégig csak két dolgot tartanak szem előtt, két dolgot amit nem szabad megmásítani:
1. az ember minden körülmények között kibaszottul fontos
2. az isten tökéletes és minden körülmények között csakis jót akar (mert mi nagyon fontosak vagyunk és ebből fakadóan ő nagyon törődik velünk)

2 komment

idézetek

2011.11.27. 21:03 varkány

"That vast, moth-eaten musical brocade
Created to pretend we never die" /Philip Larkin/

"Az a molyrágta zenés brokát
amit azért találtak ki, hogy úgy tehessünk, mitha sosem halnánk meg."

"Everything that has a beginning has an end." /Matrix 3./

"Minden aminek kezdete van, véget is ér."

Szólj hozzá!

politika megint

2011.11.15. 09:57 varkány

Parlamenti vita: azt mondja az egyik bizottsági tag, hogy a szülő elmulasztja kötelességét abban az esetben, hogyha nem tanítja meg gyermekét az egyházak tiszteletére. Na álljunk csak meg. Mint már annyiszor elmondtuk: a tiszteletet nem előírni kell, hanem kiérdemelni. A probléma tehát egyértelmű: az egyházak nem érdemelnek tiszteletet, ezt ők is tudják és érzik különben nem próbálnák lépten nyomon ránk erőszakolni azt, hogy de akkor is tisztelni kell őket. Talán tegyenek érte 

Szólj hozzá!

baleset?olyan van? nem csak isten által szabályozott tanulság-levonó-valójában-jót-tesz-neked lecke?

2011.11.15. 09:35 varkány

Kecskemét környékén frontális karambolban életét vesztette egy házaspár, és mindkét ikergyermekük. A vétkes (ittas) sofőr a balesetet egy kéztöréssel úszta meg. Nem tudom mások is felfigyeltek-e rá, de a halálos balesetek nagyobbik részénél, a vétlen autósok halnak meg nagyobb számban. Ez mennyire és hogyan is támogatja az istenek igazságosságának tételét? Vagy az istenek igazsága egyszerűen csak nem terjed ki a közutakra? Remélem egyszer valaki elmagyarázza majd.

Szólj hozzá!

hitgyülis tévé

2011.11.14. 20:02 varkány

Cionizmus

Hogy, hogy nem, tegnap akaratom ellenére meg kellett néznem egy jelentős részt valami "cionista békekongresszus" nevű cirkuszból. Hát ekkora szarságot csak a templomban lehet látni (hitgyülis volt amúgy a műsor). A lényege annyi volt, hogy meghívtak szerte a világból embereket, akik mind arról beszéltek, hogy Jeruzsálem osztatlanul egy az egyben Izraelhez kell tartozzon és aki ezt nem támogatja az pöcs. Hát ha ezt ők békekonferenciának hívják... nem csodálom, hogy minden izraeli-palesztin béketárgyalás kudarcba fulladt. Ezerszer elmondani hogy Jeruzsálem a mienk és senki másé (tudván, hogy a másik is kb ezt az állaspontot vallja) kb annyit jelent, hogy "nem lesz béke amíg egyikünk végképp ki nem fingik és fel nem adja minden követelését". És akkor ebben hol is van a békés rész? Nyírjuk ki egymást, mert alkut egyikünk sem köt? Itt már csak a komikus George Carlin szavait tudom idézni: "Valahányszor azt látom, hogy egy tucat vallásos marha halomra öli egymást, boldog ember vagyok." "Csupán mert rossz választ adott az isten-kérdésre:

-Hiszel istenben?

-Nem. - Durr. Fejbe.


-Hiszel istenben?

-Igen.

-Az én istenemben?

-Nem. - Durr. Fejbe.

-Az én istenemnek nagyobb farka van, mint a tiednek!"

3 komment

süti beállítások módosítása